Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 17.)
- Másfelé menj, mint én! - mondta. Már korábban érdeklődéssel néztem a hőségben remegő szalmakazlat és abba az irányba indultam. 94. Meleg volt a délután, jólesett az árnyék. A semmittevés gyönyörűsége lepett el, amint leheveredtem az avasnak tetsző, egérszagú, tavalyi, vagy azelőtti szalmakazal tövében. A tétlenséget is hamar meguntam azonban s eszembe jutott, hogy otthon, a strandon, barnasági verseny is van közöttünk, úszók között. Gyorsan levetettem a ruhámat, „fecske” névre keresztelt úszónadrágomhoz hasonlóan kicsire gyűrtem fel a gatyám szárát és a tűző napra feküdtem, hogy munkaszerűen bámulhassak. Kicsi üresfejűség után anyám legidősebb testvére, Józsi bátyám jutott eszembe, akivel szénát hoztunk egy hete a határból az ő udvarukba. Családos ember, de fiú nélkül, csak két lánnyal és a feleségével végzik a paraszti munkát és például szénahordásnál jól jön az olyan kölcsön kapott segítség, mint az én gyarapodó férfierőm és szénát viliázó szakértelmem. Amikor verítékben fürödve megraktuk, majd lekötöttük a szekeret, Józsi bátyám a szekér árnyékos oldalába húzódott és gyalogszerrel indulva fogta a hajtószárat. Én viszont a rakott szekér tetejére másztam, hogy közelebb jussak a Naphoz, és kiterítettem magamat a fényének és a melegének. „Felfőssz te, gyerek!” - aggodalmaskodott bátyám, de válasz nélkül hagytam. Nem értette volna meg, hogy önkéntes kötelességből fekszem a tűző napon, mert úszócsapatunk átlagához hasonló barna színt kell adni a bőrömnek. Ehhez a strandon kívül található alkalmakat is fel kell használnom. Ezt a jelenetet megidézve arra gondoltam, hogy milyen ritka az én életemben az a boldog idő, amikor úgy érezhetek, ahogy akarok, és azt el is mondhatom. Kényszerűen élem ezt a cifra gyereksorsot és közben hozzáedzem az eszemet, hogy bármilyen helyzetekben felvegyem korábban elejtett, ki nem fejtett, titkos és titkolt gondolataim fonalát és továbbgombolyításuk révén mindinkább jól megértsem magamat. És természetesen a lehető mértékig értsem a világot is, amiben létezem. Segítséget adnak ehhez a Dorogi tanító úrtól kapott könyvek, meg a tanító úrral való időnkénti beszélgetések, de őrölnöm kell a saját malmomban is. Most itt vannak például nyaralási viszontagságaim, amelyeket magamnak kell a magam számára értelmeznem. Úri gyerekbarátaim dicsekedve szoktak beszámolni nyaralásaikról. Én most nyaralok életemben először, de legszívesebben eltagadnám, ami eddig történt. S mi történhet ezután? Minden attól függ, miképpen alakul anyámmal itteni együttlétem! Félelemérzet fogott el, amikor erre gondoltam, de ezt nem akartam bevallani magamnak. A félelemtől is féltem, ha anyámmal volt kapcsolatba hozható. Ugyanakkor tudtam, hogy őt magát is hatalmasan ingerli, ha olyan riadalom jeleit látja rajtam, amelynek ő a feltételezett forrása. Tombolva tagadta mindig is, hogy ő bármi olyasminek oka lehet, amivel nekem árthat. Évente egyszer-kétszer jött haza és csak napokig maradt. Azokba a napokba sűrűsödött minden, amit egymás iránt éreztünk, egymásról gondoltunk. Minden, amit egymásnak mondtunk, vagy akartunk mondani. Ráadásul időről időre változ56
