Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Czakó Gábor: A kisgömböc

így ír a CzF.: „Valamiről régebben szerzett tudás-, értés-, felfogással bír, valamiről isméje, azaz ős tudata, emléke van; különösen valaminek megkülönböztető jeleit elmé­jében felfogta és tudja. Ismerlek tolláidról jó madár.” A Szótárban az ISME szerintem helytelenül megállapított szótörzs, amely a nyelvújítás korában önálló szóként létezett. Ma már csak néhány összetételben for­dul elő, pl: kórisme. Az is-me, ez CzF. szerint ős-mi. S valóban, az ős és az is váltakozva szerepel ódon nyelvemlékeinkben, így a Halotti beszédben is: „ifemucut adamut”. Az i~ő állítást nem dönti meg, bár némiképp gyengíti, hogy a latin ábécéből hiány­zott a magyar hangok fele, köztük az ő hang és betű. Lám, s se volt, ki kellett rá ta­lálni valamit. A korabeli lejegyző pedig hozott anyaggal dolgozott... Folytatva a Czuczor-idézetet: „A rne képző a magyarban am. mi, tehát miség, valamiség, tárgy ér­telmével bír, s ennélfogva isme am. ős-mi, ős-tárgy, ami már régebben megvan elménk­ben, emlékezetünkben, vagyis a tárgynak emléke, ősképe.” A lelkiismeret tehát egy olyan benső, különleges és kizárólagos emberi tehetség, mely a lélekben dolgozik, s általa a lélek megismeri tetteink lényegét, s egyúttal íté­letet is mond róluk. ítéletének alapja az ős-tudás. Vajon az ős-tudás fénye csillan ösmér~ismer szavunkban mintegy a Teremtésre való emlékezés jeleként? E tény fölidézi Nyelvünk ős-számtudományát - Cz. G: Be­avatás a magyar észjárásba 7. fejezet, 104. skk. old. - vagy akár kép szavunknak és származékainak platonikus-ontológiai tartalmát. Az ős-tudás a benső mérték. Sérthetetlen. Sérthetetlen, mert a halhatatlan, isteni lelkünk őrzi. Birtoklása és állandó használata tartja rendben az emberi személyt, s rajta keresztül a társadalmat. Amennyire tilos a mértéktelenség és a telhetetlenség a külső, a másokhoz és természethez fűző anyagi kapcsolatainkban, annyira köte­lező a kiterjesztő gondolkodás: minden rám tartozik. Miután a gondolat a szó és a tett szétválasztása maga a hazugság, ezért a tilos. Úgy kell élnünk, mintha egyedül mirajtunk - rajtam! - múlna az emberiség és a bolygó sorsa. Meglehet, hogy tényleg: én hiányzóm, éppen én, ha nem vetem bele magam a mérleg serpenyőjébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom