Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Dobai Péter versei

D O B A I PÉTER Máriavers Visz, visz a kénytelen emlékezet, mintha vinne vissza messzi múltakban most kezdődő eljövendőkbe, egy második öröklétbe, veled. A most emléke Marival, Zsennyén, a Bezerédj kastélyban A.D. - A.S.N. 2011. jó nyarán Vitéz Honthy Kingának titkos hódolatom jeléül Már végtelen a beépített telkek csendje. A fák tavalyi rajzolata az idei nyárhajnal lassan fölszálló ködében baljós telet jósol. Néha épületes, szórakoztató dolog a félelem, de nem jó félni a félelmet kiváltó dolog okán... Ezüst-gyöngyház-zugok - mint lezuhant csillagok - rohannak most, hogy este lett, a riadó Rábán... Az alkonyra, Mari, most gondolok, amikor egy éve már ­2. Nem voltak közelünkben könyvek, se szótárak, se lexikonok, se enciklopédiák, se térképek, se iránytűk, se barométerek, se kronométerek, se kazetták, se CD-k, DVD-k, se lemezek, se mágneses szalagok, se fényképek, se fényképezőgépek, de video­kamerák...Mániák nélkül, történet és emlék nélkül álltunk ott, ahol a mély alkony végigvonult a sötét fasoron s túl azon, 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom