Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szabó Illés: Kizökkent idők

A hangzavar erősödik, emberek érkeznek. Valamennyien pulóverben vannak. Claudius otthagyja Horatiot, menekül. Mint egy rémálomban: elesik, négykézláb fut, feltápászkodik, megpróbál a századosok mögé bújni, de azok visszalökdösik. Végső kétségbeesésében felkapaszkodik az emel­vényre, térdre borul Fortinbras előtt. CLAUDIUS Könyörgöm, felség, mentsen meg! A századosok sorfalat vonnak, az emberek mögülük kiabálnak. TÖMEG (kórusban) Halál rá! Halál rá! Halál rá! FORTINBRAS (csendre inti az embereket) Mi történt? CLAUDIUS (félelemtől remegve) Azt hiszik, hogy én vagyok Claudius király! Felség, könyörgöm, védjen meg! Felség, mondja meg nekik, hogy én csak egy színész vagyok! (Szinte sikoltva szakad ki belőle.) Csak egy színész! FORTINBRAS Csak egy színész? De hisz épp te szavaltad, hogy színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő! (Horatióra mutat.) Jól írta Hora­tio, valamennyien színészek vagyunk. Van, hogy jól játsszuk a szere­pünket, máskor meg csapnivalóan. Te ne tudnád? CLAUDIUS De hát mit tegyek? Könyörgöm: mit csináljak? FORTINBRAS Próbálj kievickélni ebből az ellenszenves szerepkörből. Jelez a Főszázadosnak, aki egy papírlapot nyújt át Claudiusnak. Claudius beleolvas, majd lehajtja a fejét, mint aki mindent ért, aztán lassan szembefordul a tömeggel, és fakó hangon olvasni kezd. CLAUDIUS (olvas) Dánia becsületes polgárai! Poloniussal, a lengyel kémmel és tál­ján bűntársaimmal, Marcellussal, Franciscóval és Bernardóval Dáni­ába jöttem, hogy az országot szétzüllesszem, és Itália kezére adjam. Álmában orvul megöltem a dán királyt, és hitvesét, Gertrúdot ár­mánnyal a nőmmé tettem. Aljas szándékomat azonban Fortinbras ki­rály átlátta, és Dániát rémuralmam alól felszabadította. Bűnömet megbánva ezennel önként ráruházom Dánia jogtalanul bitorolt trón­ját, életem, halálom pedig kezébe ajánlom. FORTINBRAS (feláll) A töredelmes beismerés bizonnyal javadra szolgál, de ez égbe­kiáltó gazság elbírálására még a királyi jogar is kevés. Sorsodat ezért egy sokkal nagyobb hatalom, a népfelség bölcs megítélésére bízom. Az emberek tanácstalanok, csöndben álldogálnak. A Főszázados Fortinbrasra pillant, majd a ki­rály bólintására elővesz egy papírlapot, olvassa. FŐSZÁZADOS (harsányan) Halál az áruló királyra, ezerszeres halál! TÖMEG (belekapaszkodva) Halál rá! Halál rá! Halál rá! A századosok megragadják Claudiust, és a tömeg közé lökik. Az emberek körülveszik, meglincse­lik, majd tettüktől megrettenve ellépnek a halottól. FORTINBRAS (teátrálisan) Mivel a nemzet döntött, igazságos ítélet született. (Szü­net.) És most egy örömteli hír: nőül veszem Dánia királynéját, Gert- rudot. Legyen e frigy jelképe a norvég és a dán nép megbonthatatlan, örök barátságának! TÖMEG (felszabadultan) Forti! Forti! Forti! 285

Next

/
Oldalképek
Tartalom