Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szabó Illés: Kizökkent idők
284 ROSENKRANTZ Most nem biztos, hogy szerencsés lenne... FORT1NBRAS (leinti) Kéretem. A Főszázados kimegy, belép a követ, hóna alatt nagyméretű boríték. ANGOL KÖVET (meghajol) Hódolatom, felség! FORT1NBRAS Mi járatban, követ úr? ANGOL KÖVET Egy apró szívességet szeretnék kérni, felség... FORT1NBRAS Örömömre szolgál, ha szívességet tehetek Angliának. ANGOL KÖVET Amennyiben igaz a hír, miszerint Rosenkrantz és Guildenstern úr hazámba készül... ROSENKRANTZ Hoppá! GUILDENSTERN Ezt nevezem gyorsaságnak! FORTINBRAS Elismerésem, követ úr, kiválóak az információi. ANGOL KÖVET (elmosolyodik) Köszönöm, felség. Nos, ha így van, arra kérném az urakat, hogyha nem túl terhes, ezt a borítékot is adják át az uralkodómnak. FORTINBRAS (leinti) Természetesen, követ úr. ANGOL KÖVET Végtelenül hálás vagyok, felséges úr. (Az asztalra teszi a borítékot.) Nagy segítség ez nekem. De már nem is alkalmatlankodom tovább. Még egyszer: hálásan köszönöm. (Meghajol, kimegy.) GUILDENSTERN De felség, tényleg komolyan gondolja, hogy elvigyük? FORTINBRAS Egy király nem beszél a levegőbe. ROSENKRANTZ De hiszen nyilván mindent leírt, ami itt történik! FORTINBRAS Éppen azért. ROSENKRANTZ Félek, most nem tudom követni, felség... FORTINBRAS (felnevet) Kövesd a követet! (Komolyan, tagoltan.) Na figyelj: a követ nyílván a dán valóságot írta le... ROSENKRANTZ Ezért mondom, hogy...! FORTINBRAS (csöndet parancsol a kezével) Azt a valóságot, amelyet mi hoztunk létre. Nemde azt szeretnénk, hogy a mi valóságunkat tekintse az egyetlen lehetséges valóságnak mindenki? Nemde ezt a valóságot akarjuk megmutatni az egész világnak is? Rosenkrantz, Guildenstern döbbenten mered a királyra, elsötétül a szín. Ötödik szín Kísérteties zene szól. A várfal melletti kis emelvényen Fortinbras teszi a szépet Gertrudnak. A háttérben a századosok gyakorlatoznak, őket sem hallani. Horatio jelenik meg az előtérben. Haja, ruházata zilált, felében lúdtoll, kezében a darab kézirata. Felnéz az emelvényre, aztán járkálni kezd, hangtalanul vitatkozik önmagával. Hamarosan lábdobogás, kiáltások hallatszanak. Fényváltás, elkezdődik az előadás! HANG Kapjuk el! Kötélre a nyomorult taljánnal! Halál a dán nép árulójára! Vesszen Claudius király! Feltűnik Claudius. Menekül, megpróbál elbújni. Észreveszi Horatiot, odaszalad. CLAUDIUS Ments meg, Horatio! Könyörgöm! Mondd meg nekik...!
