Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Gilbert Edig: Őszi lázak
megterhelő fájdalom („Az ember szíve kivásik.”), a száj, amely nem piros, hanem el- kékült („Hol a szádról a festék? // Kékre csípik az esték.”) képei, a hideg- és melegképzetek váltakozása, az eszmélet, az időérzék, a memória zavara, az emlékezet-kiesés s a korábban említett ritmikai sajátosság a láz-allegória versszervező szerepét támaszthatják alá. Weörestől a láz-motívum a Rongyszőnyeg-ciklusból lehet leginkább ismert a szélesebb közönség előtt; nagy ajándéka gyerekkorunknak, hogy ezeken nőhettünk fel, ezeken a generációkon átívelő versekből tanultuk meg, hogy a vers zene, dallam, ritmus. (Ám mintha a mai kisgyerekek és az őket nevelők számára ez nem lenne annyira evidens... A Weöres-évforduló talán erre is felhívja a figyelmet.) „Ámde térdemben viszem úti lázam.” „csupa vér az ajakad,” „Minden árad, fut, remeg” „Hideg felhő terped az égen, ne félj tőle: hűti lázad.” „Ma ládd: a hímes föld, láng-habos ég csak láz-tünemény, csak híg buborék,” „Mikor kezes-lábas ifjú voltam, kamasz-lázban csetlettem-botoltam „Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. reszket a galagonya / magába.” „Ágyad forró, Lázad van.” Más műveiben a Reszketés „szakadatlan fázás”, „szakadatlan forróság”, „ez a kezdet előtti szüntelen láz, ami az embert az életből kiperzseli” (Weöres Sándor válogatott versei, 1—111., Unikornis 1996, 270. o.). A Metropolisban „A zaj, a sebesség, a láz, a kórság háttal az elrejtett halálra dűl,” Másutt: „Kristály - angyal - zene! változó céljait elhagyva, égi rend mozgassa, szerelem tiszta harmóniája melyben nincs láz-lökés, nyugalmasan teremt”, A jövendő költészete (Válogatott versek, Bp., Magvető-Szépirodalmi, 1976,144. o.) A szerelem tiszta harmóniájával azonosított ideális alkotási folyamat tehát nélkülözi a láz-lökést, nyugalmasan teremt. Az „ideiglenes, a formátlan, a kósza, s a telt világ ölén a hervadás-iram” azonosul a lázzal. 239
