Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Gilbert Edig: Őszi lázak
A láz, a vibrálás, a lüktetés, a remegés, az izzás, az izgalmi állapot lehetne életet fenntartó energia, akár erotikus töltöttséggel, s egyes esetekben valóban kötődik is a szerelemhez. Láthatólag Weöresnél többnyire mégsem rendelkezik pozitív kon- notációval a láz. Életművének számos helyén sem a vitalitással, az elevenséggel van kapcsolatban (ezért állok kissé vitában Lator általánosító „lázas-eleven” szókapcsolatával), nem teremtő, hanem ellenséges, áthidalandó állapot a láz, ami az élet elpusztítására törő erő. Kifelé visz az életből, és nem a jó halál, a jó nemlét, az örök egység felé, hanem a diszharmónia, a rosszkedv, a vigasztalan, értéktelen megsemmisülés („hervadás-iram”) irányába tart, a megbillent egyensúlyt jelzi. Fűzfa Balázs kérdőjelére adott válaszom pedig: A Valse triste idő- és létszemlélete a jelenbe vásódó, vájódó, lázlökésszerűen megképződő hiány, a múlttól való meg- fosztottság („Lyukas és fagyos az emlék”) és a mindenkori (régi, éppen csak elmúlt, leendő) nyár iránti közömbösség („Egyik nyár, akár a másik.”), a változó módon megtörténhető visszatérés iránti közöny („egyik nyár, mint a másik.”) a lázrohamok elgyengítő, enerváló, elerőtlenítő, kiüresítő, gyötrő vacogásában. A fentiek megelevenítő megtapasztalása, lehetséges életrajzi háttere a szinte személyes találkozáskor, szombathelyi-celldömölki-csöngei konferenciánkon vált ta- pinthatóvá számomra. Ezek a tanácskozásaink, mint Nyilasy Balázs fogalmazott, nem nélkülözik a kultikus elemet: miközben átértelmezünk, átértékelünk, kritikai szólamokat fogalmazunk meg az adott életművel kapcsolatban, koszorúzunk is, eljárunk az adott költő életének helyszíneire, megtekintjük a keletkezéstörténet adalékait, emlékeit. S időnként a tárgyak, a miliő, az. emlékezések, a kultusz helyi őrzői válaszolnak a konferencia-teremben éppen felvetett kérdéseinkre. Most még közvetlenebbül, mert a költő időben közelít hozzánk, csak száz éve született, s találkozni lehetett olyanokkal, akik ismerték személyesen. A visszaemlékezők (azóta nagynevű kollégái, tanítványai, aztán pártfogójának, Pável Ágostonnak a lánya s annak unokája) személyes, baráti-családi emlékezetéből, legendáriumából olyan Weöres- portré rajzolódott ki, aminek egyes elemeit ugyan ismerhettük, tudhattunk róla monográfiából, szakirodalomból, közzétett emlékezésekből, életrajzi forrásokból \ mégis így lett hiteles. Ily módon éledt meg, vált plasztikussá, zsigerivé, átérezhetővé, öltött valóságot előttünk, hogy sok gyerekkori betegeskedése, satnyasága, lázas állapota, elesettsége, ilyenkor előforduló gyakori egyedüllétei, s később is az, hogy nem igazán tudott vigyázni magára: folyton ázott-fázott-meghűlt, milyen mértékben megviselték. A rettegett láz hullámai így költészetében sem az életbe, annak áramköreibe, hanem inkább onnan kergetik el, s fenyegető, félelmetes emlékérzetek lenyomatai. I MARKÓ BÉLA: Egymás mellett parázslik http://www.es.hu/marko_bela ; egymas_mellett_parazslik;2009-09-i2.html Élet és Irodalom, Lili. évfolyam 37. szám, 2009. szeptember 11., 23. o. Vagyunk, mint két sugárzó szilvafa, s nem értjük, mit jelent, hogy távol s közel, hiszen mi egymás árnyékából már nem lépünk ki, s nem megyünk haza, így lengünk, lángolunk és ernyedünk, és néha-néha összeér a szélben egy-két águnk, s ugyanabban a térben kering egy-két lehulló levelünk, 240
