Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Veres Zsuzsanna: Luchino Visconti - A párduc

kék szemével, karcsú alakjával, mintha csak egy mesekönyv lapjairól lépett volna elő. A kegyeiért versengő hajadonok közül unokahúgára, Zsófiára esik a választása, aki Erzsébet osztrák császárné testvére, ezáltal a Habsburg birodalom urának sógornője. Lajos el is jegyzi a bájos hercegnőt, de az esküvő időpontját egyre halogatja, végül visszalép. Állítólag a kihátrálás oka az, hogy ekkortájt ébred rá a férfiak iránti vonzalmára, amely ellen egész életében hiábavaló harcot vív. Tény, hogy sohasem nősül meg, ez pedig uralkodókörökben - ahol a házasságok nem érzelmi alapon, hanem államérdekből köttetnek - nem csekély visszatetszést vált ki. Koronázása évében ismerkedik meg az ötvennégy éves Richard Wagnerrel, akinek zenéjéért már korábban is rajongott, de a sorsdöntő találkozás után valóságos rabjává válik; rendkívül bensőséges hangvételű, túláradóan romantikus leveleiben „létem alapzatának, életem el- bűvölőjének, forrón szeretett barátomnak” titulálja a maestrot, akinek ő „halálon túl is hűséges Ludwigja” marad. Kapcsolatuk azonban még a halálon innen véget ér, mivel Wagner tehetsége tökéletes arányban áll jellemének fogyatékosságaival. Állandó adósságai miatt városról városra menekül, mégis esztelenül költekezik, keserűen szidalmazza hitelezőit és gúnyolóit, akik nem képesek megérteni, hogy a magafajta géniusznak minden jár, hiszen zsenije fényét sugározza a világra. Hosszú, panaszos leveleiben állandóan önmagáról, aktuális kedélyállapotáról ír, részletezi, hogyan aludt, milyen az étvágya... A számkivetett maestrot Lajos saját vadászkastélyában helyezi el, lelkes beszélgetéseket folytatnak a megépítendő, óriási operaház terveiről, mindenekelőtt pedig kifizeti helyette tetemes adósságait - ne nyugtalankodjék a nagy művész holmi anyagi problémák miatt. De Wagner továbbra sem elégedett; női kézre van szüksége, afféle mindenesre, aki amellett, hogy vezeti a háztartását és intézi az ügyeit, odaadó csodálattal veszi körül. A megtisztelő szerepet Mathilde Meiernek, egykori barátnőjének szánja, de mivel az visszautasítja, „beéri” Cosima Liszttel, aki egyelőre Hans von Bülow zeneszerző felesége. Bülowék Bajorországba költöznek, de a különös háromszög életét megzavarja az asszony Wagnertől fogant gyermekének születése. Ezt az „erkölcstelenséget” használják ki ellenségei, hogy eltávolítsák Lajos közeléből: a maestro igényeit sajnos a bajor államkassza képtelen tovább fedezni. Közben Lajosnak a külpolitikával is foglalkoznia kell, különösen 1866-ban, amikor a német egység ügye véglegesen eldől. A poroszok villámháborút indítanak a németajkú területek vezető hatalmának elismert Ausztria ellen. Bajorország múltja, katolicizmusa, hagyományai miatt természetesen az osztrákok mellé áll, és veszít. Lajos javaslatot tesz arra, hogy az egyesült birodalmat felváltva kormányozza a porosz és a bajor király, de nincs abban a helyzetben, hogy diktáljon: a Német Császárság uralkodója Hohenzollern Vilmos lesz. Az uralkodás nem olyan jó móka, amilyennek távolról tűnik, és a konzervatív szemléletű, lelke mélyén javíthatatlan idealista Lajos belefárad a folytonos kompromisszumokba és a jobbára félresikerült intézkedésekbe. Lassanként elfordul a politikától és elszigetelődik alattvalóitól. Átadja magát a művészetek iránti túlfűtött rajongásának, a zenének, a színháznak, a költészetnek, de főleg az építészetnek. Wagner operáinak inspirációjára megtervezi Neuschwanstein kastélyát, ezt a megállapíthatatlan stílusú, gótikus, barokk, bizánci és mór jegyeket viselő, sziklacsúcsra épült megkövesedett álmot. Aztán a csodált Napkirály emlékére Linderhof következik, majd a Versailles-jal rivalizáló, de annak minden részletét el- túlzó Herrenchiemsee. Gyakran időzik a kastély alatti barlangrendszerben kialakított díszletek között, ahol fáklyák százainak fényében ezüstpáncélos Lohengrinnek öl40