Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szigeti Csaba: Weöres Sándor Ének a határtalanról kötetkompozíciója

októbere, ami a film elkészülésének és bemutatásának ideje felől nézve, 1925-ben már múlt -, amikor a nyomorgó, sokszorosan kizsákmányolt néptömegek osztályharca győzni fog. Mit látott az amerikai néző? A film végén azt látta, hogy a cári katonaság, a lépcsőn lefelé menet, brutálisan megtorolja a lázongó muzsikok, a koszos melósok és a nekünk semmi sem drága értelmiségiek rebellióját.

A kötetszerkesztés a költői-irodalmi tevékenység része, már-már velejárója. Ahogyan bárki költő megszerkeszti az egyes költeményét, ugyanígy megszerkeszti bizonyos költeményeiből a ciklusát vagy gyűjteményét. Igen gyakori Weöres Sándor költői életművében, hogy ugyanaz a költemény más-más gyűjteményekben is előkerül. Természetesen ez nem úszható meg az egyes költemények szövegének ilyenolyan mértékű megváltozása nélkül. Az Egybegyűjtött írások ötödik, bővített kiadása is igen jól mutatja a helyzetet. Az egyik névtelen szerkesztő kénytelen így fogalmazni: „A tartalomjegyzék a kötetekben olykor előforduló címváltozatokat is jelzi. A régi címet a betűrend szerint hozzuk, s utalunk a vers új címére, s itt találhatók a vers adatai. A dőlt betűvel szedettek sorozatcímek.” Ami az egyes verseket illeti, textológiai szempontból előáll az igen régi kérdés, tudniillik az, hogy mit tekintsünk főszövegnek, és mit variánsnak. Gyakori eset ez szép életkort megélt és termékeny költőknél, például ezzel a gonddal nézett szembe Pierre de Ronsard életművének modern kiadója, Paul Laumonier a két világháború közötti időszakban: Ronsard nem csak műfajmegnevező címeket írt át rendre, de a szövegeit is, ha pedig épp nem változtatott semmit, akkor az egyes költeményeit új és új ciklusokba, megkomponált kötetekbe (livre) rendezte. Ugyanerre, tudniillik egyugyanazon költemény beillesztésére más-más ciklusokba ill. kötetekbe, nézzünk Weöres Sándortól egykét szélsőséges, tehát egyértelmű példát. A Varázsének című verse (1934) megjelent 1) a Hideg van kötetben, 2) a Gyümölcskosárban (1946), 3) a Bóbitában (1955), 4) az A hallgatás tornyában (1956), 5) a Tarka forgóban (1958), 6) a in versben (1974) 7) és a Ha a világ rigó lenne gyűjteményben (amelynek számos utánkiadása van). Itt most eltekintettem az Egybegyűjtött írások folyamatosan bővülő kiadásaitól, mert a ciklus- vagy kötetszerkezet szempontjából a mi költeményünk ezekben nem foglal el új pozíciót. És számos Weöres-költeményről mondható el ugyanez: modifikálva vagy változatlan formában, de új és új kompozíciókon belül tűnnek fel újra.

Radikalizáljuk a problémaállapotot! Az 1974-ben a Szépirodalmi Kiadónál megjelent in vers kötetbe Weöres Sándor kizárólag olyan verseket vett föl, amelyek már korábban, korábbi kötetekben megjelentek, vagyis a verseskötet 1974-ben nem tartalmazott egyetlen új verssort, egyetlen új költeményt sem. Viszont a verseskötet egésze - az eddig elmondottak szellemében - teljesen új egész. A numerikus szerkezet a kötetben 1 +11 x 10 osztású, a „dekádok” műfaji-tematikus-hangnemi szempontból a lehető világossággal különülnek el egymástól (e 11 költeményosztály a következő: tánc-ritmus, óda, ballada, szubjektív vers, vers a szerelemről, párbeszéd, szonett, rajzos vers, csönd, humoreszk, emlékmű). Ha az eddigi Weöres-összeseket megnézzük, a in vers teljes szöveganyaga abszorbeálódik, feloldódik a három kötetes „összes”-ben, mert minden egyes költemény a maga első kötetbeli megjelenésének a helyén szerepel csak. Ennek az a következménye, hogy az ilyen ’összes versek’-kiadások alapján számos weöresi kötetkompozíció vizsgálhatatlanná válik. Ismétlem, a hasonló költészettörténeti esetek az elmúlt száz esztendőben hasonló filológusi-filológiai gondokat hívtak elő, és többféle félmegoldásokat eredményez185