Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szigeti Csaba: Weöres Sándor Ének a határtalanról kötetkompozíciója

tek. A digitalizálás és az elektronikus szövegkiadás jelenlegi lehetőségei ideális feltételeket jelentenek ahhoz, hogy ha „ugyanaz” a költemény több gyűjteményben jelent meg, akkor az összes szerzői gyűjtemény közreadásával az „ugyanazon” költemény annyiszor jelenjen meg, ahányszor külön gyűjteményekben szerepelt. Mert az „egyugyanazon” költemény más-más közegbe, kontextusba, vagyis más kompozíciós összefüggésrendbe kerülve már nem ugyanaz a költemény.

Lehetnek ellenérzéseink azzal szemben, ha a szekvenciális elemzésbe bevezetem a „szint” fogalmát. Bár maga is megkomponált egész, kötetkompozíciós elemzés során az egyes verset elemi eseménynek tekintem. Erre az elemi eseményre, pontosabban több elemi eseményre különböző építményeket építhetek rá. Amikor az egész verseskötet egyetlen költeménysorozatból áll, az egyes versekről azonnal átlépünk a kötet(egész) szintjére. De vannak tagoltabb gyűjtemények is. Például Tan- dori Dezső Még így sem című verseskötetében az egyes költemények előbb ciklusokba állnak össze. E ciklusok alkotják az elemi események fölötti legközelebbi szintet, a ciklusok szintjét. De az egyes, egymást követő ciklusok hármasával egy-egy részt alkotnak: a ciklusok fölötti szint a részek szintje. Végezetül e részek alkotják a verseskötet egészét: a részek sorozatáról juthatunk el a kötetegész szintjéig. A kötetet bevezeti egy „A szerző megjegyzése; nem elsőül olvasandó!” című prózai paratextus, amelynek legelső két mondata a kötetkompozíció megírásának és olvasásának fölötte üdvös voltáról szól: „Bizonyos - valóban tárgyunkra vonatkozó - kérdések a figyelmesebb verseskötet-olvasás jeléül merülnek fel csupán; /.../. Tapasztalatom szerint a verseskötet-írás kezdeteinél tartunk; bár serkenthetné ezt az egyetlen folyamatot e könyv néhány kezdeménye /.../”. A verseskötet egyes költeményei, ezek az elemi események’ 9, folyamatos számozással ellátott ciklusba tagolódnak (I. Ahogy a régi mesterek, II. Mercutio, III. Valami hogy lobog!, IV. A madarak barátját is kétely fogja el, V. Próbálj meg úgy írni, mintha nem írnál, VI. Az alapfokú (hiábajvaló, VII. Hír a sebre, Vili. ...Míg végre elhatároztam, hogy maradék két forintomon sóskifliket veszek és közös lakomát csapok az útba eső köztereken a verebekkel, IX. Remélem, tényleg). A ciklusok hármasával részekbe csoportosulnak: az 1-111. ciklus összefoglaló rész-címe: TALIZMÁN, a 1V-V1. ciklusé FELTÉTLENÍTŐ, a V11-1X. ciklusból álló részé pedig HARD BOP. És a három rész összefoglaló címe a köteteim: Még így sem. Mit jelent mindez, mit jelent a szintekbe rendezés az elemzési gyakorlatban? Kijelöl egy fordítva is bejárható utat az olvasó értelmezés számára: haladhatunk az egyes elemi eseményektől „fölfelé” (a kötetszintig), és egy második olvasás során haladhatunk a kötetszinttől „lefelé” (az egyes elemi eseményekig).

Nézzük meg A koalákról című költemény legelső két tipográfiai sorát (egy-egy verssor csak többnyire szokott egybeesni egy-egy tipográfiai sorral, de nem mindig; ahogyan itt sem):

Mikor olyan vagy itt; hogy nem vagy ott;

akkor a legjobb;

Mi mondható el ennek a két (szép) sornak a pozíciójáról? Először is ez 1) A koalákról című költemény kezdete, ily módon e költemény kezdeteként értelmezendő a költemény értelemösszefüggésein belül; 2) ugyanez egyben az Ahogy a régi mesterek című legelső ciklus legelső darabjának kezdete, ily módon értelmezendő a legelső ciklus értelemösszefüggésein beül; ugyanez 3) a legelső, Talizmán című rész legelső ciklusában a legelső költemény kezdete, tehát értelmezendő a legelső rész értelem186