Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Réczei Tamás: Hangyabolydulás
164 FÉNYES: Azzal nem számol, hogy engem is maguk képeztek ki! „Ne csak őrizd, gyűlöld is!” Ez volt a börtönőrök falának felirata! KOMOR: De maga hívő ember... nincs ilyen érzés a szívében. FÉNYES: Én már visszafele megyek az apostoli úton. A szolgálatot elhagyva, elkészültem a felébredésre, hogy eljussak a kegyelemig. KOMOR: Ez jól hangzik. FÉNYES: Az örök kegyelemre gondoltam. Érdekelné? Csengetnek. KOMOR: Mire fiatalon kitanultam a keresztény fajvédelmet a háborúban, a végére az ateizmus lett az irányvonal. Ez volt az államrend. FÉNYES: Mondtam, hogy nincs semmilyen hite, csak feladata. Itt sosem az számított, ki áll a zászló mögé, csakhogy mennyien. Aki azt hirdeti magáról, hogy ő hívő keresztény, vagy polgári demokrata, rögtön oda is sorolják, nem kell hozzá örök fogadalom, beöltözés, vagy bárminemű próbatétel. Ha pedig új zászlót bontanak, mert gyengülni látszik ez a front, mindenkire számíthat az erősebb kezdeményezés. ]obbra-balra futkároznak, szélirány szerint. Csatlósok országa. KOMOR: Mert az egyház nem így működik? FÉNYES: Az én egyházam puritánságra és lemondásra buzdít, ami eléggé nagy különbség, a hatalmi törekvésekkel szemben. KOMOR: Elővegyem a listáját a beszervezett papoknak? FÉNYES: Ha bizonyítani tudja, hogy istenellenesek is lettek mellé! KOMOR: Mit akarna már? Hogy visszatérjek a hívők közé? FÉNYES: Megszokta, hogy igazodnia kell. Nem is tudna a szabadsággal mit kezdeni. Eltéved benne. KOMOR: Viccel velem? Éppen maga lett most újra rab. FÉNYES: A pisztolya értelmében? KOMOR: Itt áll énnálam, nem bír a szabadságával! Mi hozná ide, ha nem a fogság hiánya, ugye? FÉNYES: Csak ebben a felállásban tud gondolkodni. KOMOR: Hogy is lennénk meg egymás nélkül? FÉNYES: Hiába próbál ironizálni, Komor Antal! Ettől a történettől nem szabadul meg! KOMOR: Ugyan! Bármelyiktől! FÉNYES: És hogyan? Persze, a vodka! Sajnálom a feleségét. KOMOR: Nem szenvedett sokat. FÉNYES: Dehogynem. KOMOR: Tudom, hogy azt akarja, hogy elveszítsem a türelmemet. De nem leszek ennyire segítőkész! FÉNYES: Mikor volt utoljára boldog? KOMOR: Mit akar? FÉNYES: Boldoggá tette, amit csinált? Hazajött, leült és érezte, hogy ez rendben van? Béke van a lelkében? KOMOR: És maga? FÉNYES: Perceken belül az lehetek. KOMOR: Mint egy agitprop filmben, úgy szónokol az öngyilkosság mellett! FÉNYES: A közös öngyilkosság mellett. KOMOR: Volt egy kollégám, az Andrássy 6o-ban. Egyszer behozták elé a szeretőjét, neki kellett kihallgatnia. Mikor a nő kiszabadult, elment mellette a parkban és főbe lőtte magát a szolgálati fegyverével, azt akarta, hogy lássa.
