Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Réczei Tamás: Hangyabolydulás
165 FÉNYES: Beszélnünk is kellene a sorrendről! KOMOR: Sejtette, hogy nem fogom rögtön lelőni? FÉNYES: A találkozás a lényeg. Szembenéztem magával. Megérkeztem. KOMOR: Az apám műhelyében. A cserszagban. Ott, az voltam. FÉNYES: Tessék? KOMOR: Kérdezte, mikor voltam boldog. Szűcs volt az apám. Egy csodaember. Azt tanultam én is tőle. Tiszalökön csak a zsidó gyerekeknek volt módjuk egyetemre menni. Aztán fiatalon lettem felderítő. Orosz hadifogság. Itthon meg a BM. Megvédett a megtorlások elől. Ők iskoláztak be. A sors fintora, hogy tele volt az államrendőrség zsidókkal. Mind bődült, sőt tudományos marxista lett. Ez volt az üdvözítő. Én mindenütt helytálltam. FÉNYES: Éltette a dühe. Azt érezte mindazok iránt, aki saját lehetőségekkel és elvekkel rendelkeztek, mert magának olyan sosem volt! Ki is irtotta mindenkiből, aki hagyta magát! KOMOR: Blablabla. Szószék, szószék! FÉNYES: 17 év alatt nem találkoztam egyetlen olyan emberrel sem a börtönben maguk között, akinél önazonos lett volna az, amit elvként ágál. Csak a leckemondás. Én úgy jöttem ki, ahogy bevittek. KOMOR: Tapsoljak? Vagy dobjak a perselybe? FÉNYES: A cinizmus forrása mindig az érzelmek, az együttérzés bagatellizálása. Legyőztem a rendszerüket, Antal! Tudom, nehéz lesz belátnia. KOMOR: Hogy is mondta, visszafele az apostoli úton? Egészen a Sátánig! FÉNYES: Ne féljen ennyire! A családja tudja, hogy vastagbél rákja van? Hosszú szünet. Az azt jelenti, hogy nem tud emészteni. Ezért hozat valami más ételt? KOMOR: Az lesz a sorrend, hogy keresztüllövöm. FÉNYES: Olvasson! KOMOR: Mit parancsolgat? FÉNYES: Még nem értünk a végére. KOMOR: Elfáradtam. FÉNYES: Mit szed? KOMOR: D-vitamint. Avemar. Azt a gombát is. FÉNYES: Tudja, hogy a rákot, a mások elfogadásának megtagadása okozza? KOMOR: A tekintete nem. Az nem változott meg. FÉNYES: Megkopott. KOMOR: (hirtelen) „Mama fogjál nekem békát!” (nevet) Ez is abban van! Biztos nem ismeri? Most jutott eszembe! „Mama fogjál nekem békát!” Ezt olvassa az író, aki fegyvert tart az igazgatóra az éjjeli látogatása során. FÉNYES: Mit tervezett holnapra? KOMOR: El akar jönni megint? Még hátra van legalább 300 oldal! FÉNYES: Közte van Mónika naplója? KOMOR: Nem tudom ezeket fejből, Ágnes! Kikeressem? Elviszi? FÉNYES: Tudja a családja a betegségét? KOMOR: Mit számít? FÉNYES: Okot ad az öngyilkosságra. KOMOR: Salamon Béla! Ez az! A Salamon Béla, ő volt benne! Hát összeáll a kép!
