Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Réczei Tamás: Hangyabolydulás
144 ARANKA: Irodalomból kell az újakat; Wass Albert, meg Szabó Dezső és Tormay Cécile! Szerencsére nagyapának mind meg van! Nem kell kivárnom, míg valaki visszahozza a sulikönyvtárba! Már előre unom az összest, bár nagyapa szerint ezek; „alapművek”! KOMOR: Tormay Cécile majdnem az első irodalmi Nobel-díjasunk lett! FÉNYES: De aztán más lett. ARANKA: Ki? KOMOR: Hazamész? ARANKA: Persze, „sötétedésre otthon” - különben jönnek a vészhívások anyától! KOMOR: De már sötétedik. Menj, na! ARANKA: Elmaradt a hon-és népismeret óránk! Pedig kikerestem, amit ajánlottál, azt a híres szárszói beszédet, Németh Lászlótól. És benne volt valóban, hogy „Shylocknak éppen a szív kell”. Rohadtul nem értettem, hogy ki az a Shylcok. Rákerestem. Egy zsidó kereskedő, kalmár, aki nem kapja meg a pénzét. Mostanra tök update vagyok, ám csak a következő órán tarthatom meg a kisbeszámolót belőle! De koszi, a különleges ötletért! FÉNYES: Addigra szépen beérik. KOMOR: Kérem, nővér! ARANKA: Nővérnek tetszik lenni? Beteg vagy, nagyapa? KOMOR: Nem kórházi nővér! ARANKA: Hanem? FÉNYES: Apáca. ARANKA: De így? Azok nem olyan feketében járnak? FÉNYES: Átadtam az apátnőséget egy fiatalabb szerzetesnőnek. És kiköltöztem a monostorból. ARANKA: Miért? KOMOR: Sietned kell! FÉNYES: Hogy miért? Valóban érdekel? ARANKA: Persze. FÉNYES: Az én hivatásom annyi volt, hogy a vészterhes időben, sőt még fogadott lányom, Hajnal Mónika elvesztése után is egyben tartsam a feloszlatásra ítélt rendünket. Évtizedeket bujdokoltunk az állam- és hű szolgái elől. Ez volt az egyház számára a belső vérzés hosszú korszaka. Amikor végre lehetett, és a generális apát apátsággá emelte a monostorunkat, néhány évre rá pedig felszenteltük a templomunkat, egy apostoli nuncius áldásával, ott vált világossá, küldetésem a végére ért, a Boldogasszony Háza immáron újraszületett. Evégett lettem annak idején apáca, mert ölték a rendeket, szétkergették. Azzal, hogy újra egyazon közösség lehettünk, az én Úrnak tett felajánlásom, bevégeztetett. Ekkor, és 18 éves korom óta először, újra a saját sorsom felé fordulhattam, hogy a hátralevő időmet annak szenteljem. A kutatásnak. ARANKA: Saját magát kutatja? Nagyon fura! És majd abból ír egy kisbeszámolót? De hol lehet ilyet kutatni? FÉNYES: Vannak, akik figyeltek, s így az életem néhány időszakáról többet tudnak, mint én! ARANKA: Figyelték? És megjegyezték, amit láttak? FÉNYES: Talán igen. Lehet, hogy fel is írták, meg fogom őket kérdezni. ARANKA: Mért írná fel valaki, hogy mit tetszett csinálni?
