Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Réczei Tamás: Hangyabolydulás
145 KOMOR: Elég legyen! Este beszélünk! ARANKA: Nem azért nem emlékszik dolgokra, mert el tetszettek zárkózni a kolostorban az élettől, és nem történt valójában semmi? FÉNYES: Igen, ha nem is szabad akaratunkból, ám valóban, elzárkóztattunk. De kolostor nem volt. Nem lehetett. KOMOR: Nincsen több kérdés! Ágnes nővér fáradt. Vége! FÉNYES: Úgy látszik, ez egy ilyen nap. ARANKA: Ne tessék haragudni! De tök érdekes. FÉNYES: Igen? ARANKA: Egyszer vissza tetszene jönni elmesélni, miért nem volt maguknak kolostor? Abból is tudnék utána kisbeszámolót tartani. Még egy plusz pont a felvételihez! FÉNYES: Ebben előbb nagyapád kell, hogy segítsen nekem. ARANKA: Ó, ő biztosan fog! Mindig segít! És mindent tud, totál emlékszik, akár az elefánt! Viszontlátásra! Illetve, dicsértessék! FÉNYES: Mindörökké! És a Sorstalanság! - az lett az első Nobel-díjas! KOMOR: Kikísérhetem a gyereket? ARANKA: Minek? Sosem szoktál. Puszi! (el) FÉNYES: A jövő letéteményesei! KOMOR: Miatta is elítél? Teljesen kihalt magából az ember. FÉNYES: Összeszámolta hányán haltak meg maga miatt? KOMOR: Senki. FÉNYES: Maguknak köszönhetően, az én drága Hajnal Mónikám meghalt, mindössze huszonöt évesen! Mikor kezdték a megfigyelésünket? Nagyesztergáron már ott voltak köztünk a beöltözésekkor? KOMOR: Mit akar a nyakamba varrni?! Nem ismertem azt a lányt, nővér! FÉNYES: Nem bírta tovább a rázúduló terhet, amit a rendünk rendszerelleninek nyilvánított működése, a bujkálás, a földalatti lét jelentett! KOMOR: A szétszóratáskor? Mikor? Én nem vettem részt a rendek feloszlatásában! Még Mindszenty letartóztatását is csak a távolból néztem! FÉNYES: De győztes örömmel, nem? KOMOR: Válaszol helyettem is. Már az ítéletet is meghozta? Jaj, hát maga az utolsó ítélet, nem? Találkozzunk holnap egy parkban, vagy egy csendes kávézóban! Felkészülök az aktájából, s lefelelek szép sorrendben mindent! Teljes karakterképet kap. Jó így? FÉNYES: Sosem ülne le velem kávézni. De én sem. KOMOR: Maga nem ilyen volt! Egészen más. Szelíd. Kicsit érzelmes. Legalábbis, ahogyan a rendtársaival bánt. FÉNYES: Tehát mégis emlékszik! Akkor kezdje végre el! KOMOR: Gondolja, hogy a fejemben van az összes irat? Több ezer oldal? FÉNYES: Az emberek két dologra mindig emlékeznek, ha velük aljasok vagy, ha ők voltak azok. Különben nem hívnának papot a haláluk előtt. KOMOR: Én nem hívtam senkit. FÉNYES: Ha akar bárkinek üzenni, azt még leírhatja. Döntse el, miképpen érdemes meghalni, mennyi terhet visz magával. KOMOR: Én a pártra, maga az istenre esküdött fel. Elárulta őt bármikor? FÉNYES: Magának nincs valódi küldetése. Se elhivatottsága. Ledobták a terepen és ment előre. KOMOR: A rend híve vagyok! FÉNYES: Csak nem azé, ami belülről fakad.
