Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - Merklin Tímea: Villám fénye gyöngyvirág illatával

moly, rendszerezett ember volt, Sanyi meg az éjt is nappallá változtatta. Amy mégis rendes mederbe terelte az életét... Böske túltette magát a csalódáson, Amyval is jó barátságba került.” (13)

Tatay Sándor egy interjúban beszélt Weöres házasságkötéséről: „Nem akármilyen nők kerültek felszínre itt is, ott is, költőnők is, akik kapaszkodtak, de Sanyi nem állt kötélnek. Többen is szerettek volna férjhez menni hozzá, hát egyszer csak emberére talált az Árnyban. Nekem azért volt gyanús, mert egyszerre Amy lett Európa legnagyobb költőnője. Elmagyarázta Sanyi, honnan jött, meg a nyelvezete, hogy pontosan az, ahonnan ő származott, az mégis a magyar nyelv közepe, hogy jön az össze Árnyban és miért, hosszú előadásokat tartott. Sanyi annyira kötődött Árnyhoz, hogy félt tőle, mint a gyerek a mamájától. Aki jó ugyan, de szigorú...” (14)

Weöres a Gazdag Erzsivel való kapcsolatát nagy tisztelettel rendezte - humorral, barátsággal, mindig biztosítva a támogatásáról, és ténylegesen is közreműködve verseinek megjelentetésében. Érdemes megfigyelni a szombathelyi költőnőnek küldött leveleit, levelezőlapjait, melyeket kezdettől fogva nagyon illendőn címzett: az „Úrleány” az „Úrnő”-ig.

Egy 1943-as levelezőlap Nagyságos Gazdag Erzsi Úrleánynak szól „Édes Erzsi” megszólítással - „Helyben”, vagyis a szombathelyi közkórházból a Mátyás király utcába. Weöres arról értesíti Gazdag Erzsit, hogy az Egészségház nevű épületben fekszik egy hete. Kéri, hogy Erzsi látogassa meg, s ha lehet, szóljon Pável Guszti bácsinak is, ha ráér, ő is menjen be hozzá. „Nagyon örülök, hogy újra látlak, annyi idő múltán. Kezedet csókolja: Sanyi” (15)

Gazdag Erzsi úrnőnek szól egy 1947. június 4-i levél Székesfehérvárról. „Köszönöm igazán bűbájos leveledet, és az éppoly bűbájos gyerekvers-sorozatot.” Weöres igyekszik a verseket bejuttatni a Magyar Rádióba, ő maga a fehérvári múzeumban lakik. Ha Erzsi arra jár, tud neki szállást, ellátást szerezni. A haszonrészesedést csak abban az esetben fogadja el, ha Erzsi azt dollárban kapja, méghozzá ezer dolláron felüli összeget. (16)

Weöres a régi megszólítási formákat az udvariasság, a tiszteletadás jeleiként használta, de nem a túlzó nagyot mondás, hanem a megkülönböztetés, a figyelemmel való odafordulás kifejezésének. „A férfi a teremtő, a nő az éltető erő” című interjúban beszélt erről. „Én a magam részéről egyáltalán nem félnék a múltbeli nyelvi formáktól. Komikusnak érzem, ha valakinek az kívánkoznék a szájára, hogy „kezét csókolom” nagyságos asszony” - de ehelyett nagyot nyel és félszegen elharapja a szót. Pedig a múltbeli, feudális nyelvi formák általánossá válását, a mindenkire kiterjedő tiszteletadást a demokratizálódás jegyének is értékelhetnénk. Hiszen a formailag változatlan megszólítások tartalma sok országban, nyelvben változott meg már eddig is. Ha egy francia Monsieur-t vagy Madame-ot mond, biztosan nem gondol arra, hogy a királyok egykori rangjával illeti szomszédját vagy a bolti elárusítót. Hiszen ez a megszólítás ma már rangkülönbség nélkül, mindenkit megillet. Mint az olaszok Signore-ja és Signorá-ja, amivel eredetileg az idősebbeket tisztelték meg. Az egykori jelzők tovább élhetnek nyelvünkben...” (17)

87