Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - Székely Csaba: Vitéz Mihály

I. KÉP Terem Krajova várában. A földön kamasz fiú (Miklós) fekszik hanyatt. Néhány lépésre tőle kard hever a padlón. Miklós előtt egy 34 éves, szakállas férfi áll (Mihály), kardját a fiú torkának szegezi. Belép Sztanka. Körülbelül negyvenöt éves, szigorú arcú nő, fekete ruhát visel. MIKLÓS Jó estét, anyám! (a kardjával Sztanka felé) Fordít, lecsap és szúr! MIHÁLY (Mihály a saját kardjával félretolja Miklós kardját Sztanka elől. Vigyorogva) Mindent a maga idejében, fiam. MIHÁLY Megdöglöl, kölyök! MIKLÓS Kegyelem! MIHÁLY Megdöglöl, oszt a pokolban fogói rotyogni, mint minden szaros gyer­mek, aki pénzt lop más emberfiától! MIKLÓS Nem akartam én meglopni senki emberfiát! MIHÁLY Nem az számít, hogy mit akarol, te szukafia, hanem hogy mit cselek­szel. Becsületes kereskedők meglopásáért ehol a fizetség, e! (közelebb tolja a pengét Miklós torkához) MIKLÓS Nem is vót becsületes az a kereskedő. Láttam, hogy csalt, amikor le­mérte a rubintokat! MIHÁLY Azt hiszed tán, ettől meggondolom magamat? A lopás az lopás, te gir­nyó! Lucifer izzó vasvillával fogja szurkálni a te ülepedet neked. MIKLÓS Könyörgök, ne öljél meg! Alig éltem még! MIHÁLY Te bajod. Különben azt mondják, az említett illető éppen az ekkorka fi­úcskáknak az ő ülepüket szereti izzó vasvillával szurkálni. Úgyhogy ké­szülődjél a nagy szurkapiszkára! (szabad tenyerét a kard markolatának végére helyezi, mintha bele akarná döfni a fegyvert a fiú nyakába) MIKLÓS De hisz még csak tizenkét esztendős vagyok, apám!!! MIHÁLY Látod, ez már jobb szöveg. Van, akinél működhet, (leereszti a kardját) De rögtön nyomban ezzel az apámmal kezdjed, hallod? Mer az ellenség nem fog ennyit szarakodni, mint most én. És nyugodtan mondhatsz tí­zesztendőst. (felsegíti a fiút, majd homlokon csókolja) Ugye tudod, hol rontottad el, fiam? MIKLÓS A hárításnál? MIHÁLY Ott bizony. Ha az ellenfél jobbról próbál vágni, nem felfelé hárítunk (közben kardjával mutatja), de nem ám, mert akkor itt, ni, védtelen ma­radok Hanem balról próbáljuk átfordítani s lecsapni a nyavalyás kardját. így. e. MIKLÓS (felveszi a kardját, utánozza) De én nem vagyok olyan erős, mint te. MIHÁLY Nem az erő számít, fiacskám. Hanem hogy miként tudói minden hely­zeteket a magad előnyére fordítni. (mutatja a karddal) Fordít, lecsap. És szúr. MIKLÓS Mindig így kell? MIHÁLY Nálam eddig bevált mindig. Látod, sehol se nincsen rajtam egyetlen karcolás, forradás se. Pedig vót dolgom elég sok lókötővel. MIKLÓS Akkorákkal is, mint én? MIHÁLY Hát, lehet, hogy nem vótak éppen akkora lókötők, mint te... MIKLÓS Azt kérdem, kellett-e valaha is gyermekeket bántanod. MIHÁLY Miféle hülye csámpás kérdés ez, fiam? Akkor se bántanék gyermeket, ha anyád élete múlna rajta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom