Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - Székely Csaba: Vitéz Mihály
9 SZTANKA Ha befejeztétek a szurkálódást, Miklós fiam, mehettek felfelé az ebédlőbe. A szolgák már terítnek sürögve. MIKLÓS Mindjár megyünk, anyám. MIHÁLY Mindjár megyünk, anyám. De előtte... (kardját a hüvelyébe csúsztatja, leguggol a fiúhoz, és megigazítja a ruháját) Ami azt az aranytallért illeti... MIKLÓS Hugica könyörgött, hogy szerezzek neki aranygombot a babaruhájához. MIHÁLY Hónap visszaviszed Dragomir bácsinak. Oszt bocsánatot kérel őtőle. MIKLÓS De apám, őneki kell bocsánatot kérni! Láttam, ahogy csalt azzal a mérleggel. Amikor reápakolta a rubintokat... MIHÁLY (a szavába vág) Tudom, fiam. De én kereskedő vagyok. Nem bízok olyan emberben, aki nem próbál meglopni. Hónap bocsánatot kérel őtőle. Most pedig tünés átöltözni a vacsorához! Miklós arcon csókolja Mihályt, és kiszalad. SZTANKA Maga nem megyen, Mihály? MIHÁLY Megyek én mindjár. Csak előtte megszemlélem magát, (nézi Sztankát) Szép a ruhája magának máma este, Sztanka asszony. Olyan... vidám. (csend) A szeme pedig? A szeme, mint a csillogó ónix. Hadd lám csak, lám. (megfogja Sztanka vállát, a nő szemébe néz mosolyogva) Micsodás drágakövek! Drinápolyban megadnának értük legalább öt aranyat. Persze csak ha én adom el nekik. Különben úgy három aranyra számíthat, legtöbb három és félre, (csend. Elengedi a vállát) Látom, jobb, ha én is készülődök a vacsorához. SZTANKA (hűvösen) Érdekli egyéb is a pénzen kívül magát? MIHÁLY Maga érdekel. SZTANKA Igazán? MIHÁLY Ha mondom. SZTANKA Akkor hát vacsora után számíthatok kicsinykét a társaságára magának? MIHÁLY Korán kell fekünnöm, hajnalban kilovagolok. Bodzavásárra megyek, várnak a görög marhahajcsárok engemet. SZTANKA Sejtettem én. MIHÁLY Oltsa ki maga a haragot azokból a szép szemekből, Sztanka asszony. Mondottam az imént is: kereskedő vagyok. SZTANKA Maga nem csak kereskedő, Mihály. MIHÁLY Hanem mi még vagyok? SZTANKA Tudja azt jól. MIHÁLY Tudom hát, én vagyok Krajova bánja is, a maga édesapjának az ő jóvoltából. Megin hálálkodjak, vagy mit akar maga ezzel? SZTANKA Ezzel én semmit se. Csak emlékezetem szerint mintha a kereskedőségen meg a bánságon kívül az én uram is vóna nekem. Legalábbis rémlik valami efféle. MIHÁLY Az vónék. SZTANKA Szóval maga is emlékezik? MIHÁLY (hátranéz, ellenőrizve, hogy Miklós kiment-e) Ne most, Sztankám, ne most. SZTANKA Mikor hát? Sose jó magának. MIHÁLY Ez nem igaz, hogy sose. SZTANKA Azt mondja, nem igaz? A múltkor is hogy reám rivallt, amikor meg mertem én említeni, hogy két esztendeje felém se néz maga.
