Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Alexa Károly: Tormay Cécile portréja alatt (IV. rész)
reflektáló jellegűek. „Az írások polemikus szándéka... lgnotusnál... oda vezet, hogy az alulartikulált kulturális materializmus jövőképét nem az egymás mellett élő, egyenrangú sokféleség lehetőségében alapozza meg, hanem a kultúra sokszínűségét megsemmisítő/eltüntető uniform civilizáció utópiájában.” És ez a szemlélet a Nyugat legelső számától meghatározó: innen, a programadó Kelet népe című kiáltványféléből idézi Kulcsár Szabó Ernő lgnotust - és a mese rólunk szól, harmadik személyben: „A nyelve lehet, hogy csak neki szép, s költői lehet, hogy csak az ő szívéhez szólnak. Lehet, hogy csak helye van a világban, de nyomot nem hagy benne, s amin csügg, értéktelen, s amit akar, mértéktelen.” Ennek kapcsán kénytelen vagyok Németh László oly sokszor kárhozatott szavaira emlékeztetni a külhonban (a Vajdaságban) megjelent Ember és szerepből (és az emlegetett PIM-konferencia írásos változatából): „Amikor lgnotusék a művészszabadságért ragadtak szablyát, azt kívánták, mert a helyzetüknél fogva nem kívánhattak mást, hogy ők magyar nyelven a maguk alkatát adhassák: tehát magyar nyelven csinálhassanak zsidó irodalmat... Amilyen áldás, ha idegen hatásokat magyar írók okosan szippantanak föl, olyan zavaró, ha egy nyelven két nép fejezi ki magát.” Nem fojtom magamba a pikírt megjegyzést: napjaink kritikusi kánonjának vezéralakjaitól sem idegen ez a fajta ignotusi „távolságtartás”, kozmopolita idegenkedés, sőt frech dölyf. Egyetlen háttérelemre utalva csak: aligha lenne tanulság nélküli összegyűjteni azokat a műveket, amelyeket az utóbbi négy évtizedben a liberális kultúra fővárosába hívott, azaz nyugat-berlini ösztöndíjas íróink írtak, majd azokat szembesíteni „rendszerváltó” publicisztikájukkal és ebből megkonstruálni a „korszerű” kultúrára vonatkozó nézeteiket - a jobbakat is ideértve, Esterházyt, Krasz- nahorkait. Mondjuk Mészöly 1973-74-es Filmje óta. Igaz, hogy ez a regény végül is Kisorosziban fejeződött be... S jól emlékszem, mekkora élmény volt a Kortárs szer229
