Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Mohácsi János: Határ Győző prózapoétikájáról
kapaszkodva kísérli meg megtenni elő lépéseit az új erőtér teremtette világban. Ehhez volt kapocs a régi, reménytelen szerelem alanyának felkeresése. Azonban hamar rádöbben, hogy tévedett, és a féltékeny fúriával nem képes sokáig párt alkotni. Anibel, az anya viszont nem egyszerűen szerelme alanya, hanem egyben Simon többszörösen lelenc lénye számára a mitikus nőiség maga. Nehéz elfogadnia a tényt, és nem is fogadja el, hogy Anibel nem az, akinek látszik, a gyönyörű középkorú nő, az anya, a női princípium, hanem egyben a bűn útját járó személy is. Nem csak a világgal, amelyikben Simon mozog, hanem magával Simonnal sincs minden rendben. Szerelmi viszonyaiban kizárólag olyan nők vonzzák, akiket már a regény elején maga tipizál, és menyétasszonyoknak nevez. így sikerül Emikével, Anibellel és a regény végén Verderber unokájával, a feleségével, Hangyálkával párt alkotnia. Mint ahogy Emikével, Anibellel sem sikerült a kapcsolat, az olvasó sejti, hogy bár a regény végén összeházasodik Hangyálkával, azonban ez a kapcsolat sem lehet tartós. Határnak a szerelmet illetően lehangoló véleményének ad hangot: „...Hát lehet? Elválasztani a szerelmet a gyalázatosságtól: hát lehet?!”14 Az „Éjszaka minden megnő” szereplőgárdája messze nem akkora, mint volt az „Anibel” esetében. Aktív szereplő csak egy van, Archie. A többit csak a körülmények megértése, az álmok feltöltése végett nevesíti a szerző. A regényvilágban a szereplők közül, Archie kivételével, mindenki „halott”. Minden csak megtörténik Archieval és Archie körül. Archie tevékenységei a hétköznapi túlélésre, a kialakult körülmények szemrevételezésére, illetve a negatív „megváltás” kivitelezésére irányulnak. Ez utóbbi az egyetlen olyan akció, ami a regény menetére hatással van. Archie ön-ke- resztre-feszítése és halála egyrészt elpusztítja az egy-szereplős tér hősét, és életre kelti a régi világot. Konfliktus, társszereplő híján, nem alakulhat ki. A regény főhősének jellemfejlődéséről nem beszélhetünk, inkább az abnormális anomáliák, és a teljes magára maradottság közepette fizikai leépülésének lépcsőit vehetjük szemügyre, és ezzel párhuzamosan az ezzel járó pszichikai folyamatokat. A hős ellenséges erőtérben van, amit ugyan érzékel, de ennek miben-létével tisztában nincsen. Az erőtér kíméletlenül próbára teszi fizikailag és pszichésen egyaránt. A szerző-narrátor nem titkolja, hogy a végcél Archie halála. A mű tehát „Archie-megváltó” öngyilkosságának a regénye. Az olvasó számára nem csak a megrajzolt Archie, de megrajzolója sem szimpatikus. Az olvasót taszítja az író „élvezkedése” a szerencsét- lenkedő Archie halálba üldözésén. Az is szöget üt az olvasó fejébe, hogy tulajdonképpen Archienak semmiféle választási lehetősége nem adatott. Csak azt tehette, amit a rajta kívülálló erőtér megszabott. Sorsa előre el volt döntve. Tehát, ha adott egy rajtunk kívül álló erőtér - mint ahogy az Határ elemzett regényeiben adott - sorsunk eldöntetett. Mozgásterünk csekély, legfeljebb a hétköznapi élet tevékenységeire szorítkozhat, egyébként ki vagyunk szolgáltatva e fölöttünk álló erő kénye kedvének. Ez az, amit Határ gyakran „Sors-Barom-lsten” vagy „Heimarmené” néven nevez. A „Köpönyeg sors” szereplőgárdája méltó a regény volumenéhez. A szerző a regény elején, mint a drámai műfajban ez szokás, három oldalon keresztül sorolja a szereplőket. A mű középpontjában a főszereplő áll. A körülötte lévő szereplők annyiban érdekesek, amilyen mértékben közvetve, vagy közvetlenül a főszereplő sorsát, szellemi fejlődését befolyásolják. A mű, mint az előző regényekben is, (belső) történésekben gazdag, de cselekményben szegény. Nem is lehet ez másként, ha a szerző 217
