Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

- Az elvtárs melyik lapnak a munkatársa?- A Ludas Matyié. Ismeri? Ez kérem, humoros hetilap. Sok benne a karikatúra és a humoreszk. Én soha nem politizáltam az írásaimban.- De a lapot szerkesztette. Eldöntötte, hogy mit közölnek benne. Ült a meleg irodában, meg a pesti kávéházban. Jó dolga volt, míg mi itt majd megszakadtunk a gyárban, és közben nyomorogtunk.- Nem volt közöm ahhoz, hogyan élnek itt.- Dehogynem. Kivételezett helyzetben volt. Megkóstolja, hogy milyen melósnak lenni?- Ki tudja, mit hoz az élet? Néhány órája még nem sejtettem, hogy most maga előtt ülök, és az arcomba világít azzal a vallatólámpával.- Hát igen. Mindig az íróasztal túlsó oldalán ült. Kitalálta, mi legyen a Ludas Matyiban. Ez volt a munkája, ezért fizették.- Túlzás, hogy én találtam ki, mi legyen benne. A főszerkesztő küldte nyomdába a lapot, nem én. És persze ő sem csak a saját feje után ment.- Honnan kapták az utasításokat?- A Pártközpontból, az Akadémia utcából. Az agit-prop osztályról néha ki is jöttek hozzánk, fejtágítóra. De legtöbbször a főszerkesztő, Gádor Béla ment be hozzájuk, és akkor neki mondták meg az irányvonalat.- Ott benn, a Pártközpontban döntötték el, hogy mit tegyenek a címlapra? Ki volt az?- Sejtelmem sincs. Talán maga Révai József.- Észre sem vette, hogy a lap, melynek a munkatársa, gyűlöletre uszít?- Maga túloz. Senki sem vette komolyan a politikai karikatúráinkat, meg az ostoba, humorosnak szánt cikkeinket.- Téved az elvtárs, mint annyian mostanában. Vagy mondhatom azt is, hogy hazudik, mint a vízfolyás. Tudja, hogy hányszor hallottam ezt az utóbbi napokban? ’Kérem, én semmit sem csináltam. Irodában ültem, értekezleteken vettem részt, és aláírtam, amit elém tettek.’ Előfordult, hogy egy-egy ilyen rendelet tömérdek embert tett tönkre, amiről az a disznó, aki jóváhagyta, nem is tudott.- Ne mondja már, hogy a Ludas Matyi annyi kárt tett!- Elvtárs, azt hiszi, hogy maguk csak tréfálkoztak, amikor a munkaversenyt vagy a beadást népszerűsítették, és gúnyolták a papokat meg a kulákokat? Vagy amikor arra buzdították a melósokat, hogy rajzoljanak karikatúrákat a lógósokról meg az elkésőkről? Hallott már csasztuskát, amit a TSZCS-t szervező ávós vezényletével adtak elő a paraszt háza előtt? Mert én igen. Soha azelőtt nem fordult elő ilyesmi a magyar faluban. És ezt az otromba, gyalázatos gúnyolódást a Ludas Matyi ihlette. Nálunk, a gyárban a párttitkár szatirikus faliújságot tett ki az ebédlőben, és azon buzdításképpen mindig rajta volt a címlapjuk. Szóval is lehet gyilkolni, nemhogy nyomtatott betűvel. Sőt, azzal lehet igazán. És közben az, aki írta, meg aki szerkesztette ezt a kommunista szennylapot, meg a többit, mossa kezét, mint Pontius Pilátus, amikor Isten fiát a keresztre küldte. Tud maga imádkozni? Talán még emlékszik valamire a gyerekkorából. Szálljon hát magába, és bánja meg a bűneit, mielőtt még nincs késő.

Itt a kihallgatója felállt, eloltotta a szemébe világító asztali lámpát és kiment a szobából, a nővel együtt. Nem árulta el a nevét, de a humoristának az volt a benyo126