Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista
mása, egyházi ember lehetett. Talán lelkész, akinek nem engedték meg, hogy gyakorolja a hivatását, ezért kellett gyárban dolgoznia. Azután, hogy egyedül maradt, persze főként az foglalkoztatta, hogy mi lesz sorsa. Hajnalban kivégzik, azért szólították fel, hogy imádkozzon? Egyedül hagyták, de bármikor visszajöhetnek. Nem mozdulhat. Ha kimegy az ajtón, ráfogják, hogy szökni próbált, és lelövik. A sorsáról megint mások döntenek. Felállt, odament az ablakhoz, és lenézett a hajnali fényben fürdő térre. A szovjet emlékművön még most is himbálta a három, agyonvert ember tetemét a Bükk erdei felől érkező, hűvös, október végi szél. Leült egy fotelbe és elszundított. Reggel fél hét felé bejött az irodába egy karszalagos fiatal nemzetőr. Látszott rajta, hogy diák, a Miskolci Egyetem hallgatója.- Maga mit keres itt?- Várom, hogy történjen valami velem.- Itt nem maradhat. Ebben a szobában egy óra múlva megbeszélést tartunk. Ma rengeteg a dolgunk.- Velem mi legyen? Pesti vagyok, de a Palota szállóban üdültem. Idehoztak, kihallgatásra.- Hát menjen oda, ahonnan jött, Isten áldásával. Aztán meg vissza, Pestre. A humorista felkerekedett. Azon töprengett, hogy jut vissza Lillafüredre. Keressen taxit? Vagy induljon el villamossal, és aztán kisvasúttal? Amikor kilépett a Városháza kapuján, a halottakat már elvitték, és az emlékművet lyukas nemzetiszín zászlóval takarták le. Forradalmas időkben ne kiránduljon az ember, nem tudhatja, végül hol köt ki. Ő végül visszajutott az üdülőbe. De órákat ácsorgott a megállókban, délre érkezett meg. Edit összecsomagolva, menetkészen várta a lakosztályban. Mielőtt Pestre indultak, benéztek az étterembe, ahol tovább bömbölt a hangszóró. „Itt az NCS forradalmi vezetősége beszél, itt az NCS forradalmi vezetősége beszél. Orosz antikommunisták forradalmi vezetősége beszél! Üdvözlünk benneteket, a szabadságért és függetlenségért harcoló magyar hősöket! Üdvözlünk benneteket és segítségünket kínáljuk nektek. Hajlandók vagyunk rádió és röpirat útján az orosz csapatokat egy, a kommunizmus ellen irányított közös harcra felhívni. Azon ajánlatot tesszük, hogy a szovjet hadsereg katonáit és tisztjeit, akik a szabadság harcosaihoz léptek át, egy rohamcsapattá állítsátok össze. A rohamcsoport aztán más szovjet egységeket is rá tudná venni a kommunizmus elleni harcra. Hajlandók vagyunk megbízottainkat azonnal hozzátok küldeni, hogy közös terveket és akciókat tudjanak megbeszélni. Hívjatok bármikor rádión 55,60 méter hosszon. Minket a következő hívójel alatt értek el: figyelem, Szabad Oroszország, figyelem, Szabad Oroszország!....” Elment az étvágyuk az ebédtől, amúgy sem volt idejük rá. Maguk cipelték a bőröndjeiket, és épp, hogy elérték a miskolci buszt. A vonat zsúfolt volt, a folyosón, összeszorulva ácsorogtak. Kál-Kápolnánál még le is állították szerelvényt. Orosz katonák szálltak fel, és vagy két órán át fegyverek után kutattak. Nem találtak semmit, végre elengedték őket. A Keletiben elbúcsúzott Edittől. Pillantást vetett a szétlőtt házakra, és a kitört ablakokra. Szerencsére épp tűzszünet volt, talált egy közlekedő villamost, ami a bőröndjével kivitte Zuglóba. Az Amerikai úti lakásban kereste a feleségét, de csak Géza bácsit és a gyereket találta. 127
