Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Sajó László versei
erre már nem lesz szükség a feketével teli bögrét a nappalos nővér küldi még a helyem se hűlt ki csak félig ivott kávém szurokká dermed akár én bizony mondom nem halottas hintón nem is a szétgyötört Limousinból egy zörgő sáros taliga fordít a földbe amig a gyásznép halálba igyekvőn átvág a kandeláber-erdőn mért reszketek ha nem félek meghalok ezen a télen lebukott angyal föld alá való vagy majd elsimít s fű nyű cirógat új a lepedő a halott ágyamon borzong a szél kötélen száradok csontig simogató januári verőfényben beöltöztek a halálra verő legények 2007 telén most már elég égig érő fenyők állnak kötésig az örönknyárban III. Getszemáni kórházkertben csöndben járok-kelek szemközt félszeg hegyek és büszke tornyok templomaid ez nem ima itt ma is Tehozzád szólok kiszórabírtadegyaránt az életet és a halált Istenem segíts nekem! magam vagyok ez a holt lelkek kórháza 5
