Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - Papp Tibor: Éberlét
szesztilalomnak talán már véget ért időszakában űztem.”. Nos, a Szépirodalmi által kiadott könyvnek az előszavából a talán szó hiányzik. Hétpecsétes titkunk nem nagyon volt. A hazulról (vagy éppen nyugatról) érkező álneves kéziratok szerzőinek kilétét és az első években az amerikaiaktól kapott ki- sebb-nagyobb támogatás mértékét kivéve igazából nem volt mit elrejtenünk a kíváncsiak elöl. A hazaiakat fedő álnevek, mint pl. Berényi Zsigmond, mely az esztergomi Bodri Ferencet rejtette, vagy Perczel Balázs, a festő Bálint Endre álneve, nem minden esetben takarták hermetikusan az illető kilétét. Bodri Ferencet többször zaklatták amiatt, hogy a Magyar Műhelyben jelentek meg írásai. KMűhely első évfolyamaiban több nyugati szerző is, átmenetileg írói álnevet használt, ugyanis úgy vélték, hogy a hazai hozzátartozókat illetően, biztonságosabb, ha eltitkolják polgári nevüket: Harczi József, Czudar D. József, valamint Czudar Dárius mögé rejtette el kilétét. A Kanadában élő Vitéz György Németh György irodalmi neve volt, ám előfordult, hogy valakinek ál- és rendes neve egyaránt olvasható volt ugyanabban a lapszámban. Például Nagy Pál az első számtól kezdve polgári nevén szerepel a szerkesztőségben, kreatív írásait viszont az ötödik számig Lőrincz Pálként jegyzi. Az államvédelmi szervek, természetesen, megpróbáltak becserkészni bennünket. Például a Hajdú-Bihar Megyei Rendőrkapitányság III/III-as debreceni alosztálya az 1960-as évek elején Filep Tibor kitűnő könyveHpolitikai rendőrségHajdú-Biharban 1957-1989 (A szerző magánkiadása. 2011) szerint titkos ügynökein keresztül a Magyar Műhellyel is foglalkozott. Garay András rendőrszázados jelentése szerint a Tiszai fedőnevű ügynök elmondta, hogy a két év alatt, amíg távol volt Debrecentől, Párizsban mint vendégtanár tanított. „Kintléte alkalmával több személlyel megismerkedett.” Többek között „egyik kiállításon Papp Tibor párizsi lakossal, aki tagja a Magyar Műhely szerkesztőségének. Papp Tibor költő, s több verse jelent meg a Magyar Műhelyben.” Tiszaifn ügynök folytatja: Papp Tiborral kb. 3-4 esetben találkozott, azonban nem sikerült a szerkesztőséggel kapcsolatot találnia, illetve Papp Tibor nem vitte el őt oda. (Éberlétünkből kifolyólag bizalmatlanok voltunk vele szemben.) Miután mostanság kiderült, hogy a Tiszai fedőnevű ügynök a nyelvész Gorilovics Tivadar volt, akinek (irracionálisán ugyan, de) orosz csengésű neve fékezte közvetlenségünket. A határok nélküli magyar irodalom nekünk többek között azt jelentette, hogy a magyar nyelvű kiadványok nyitottak minden magyarul író szerző előtt, ebből egyenesen következik, hogy saját lapunk, a Magyar Műhely sem lehet más. A hazaiak közlésével kapcsolatban az volt a stratégiánk, hogy nagyágyúkkal kell kezdeni a műveletet, ezért kezdtük mindkét vonalon (irodalom, képzőművészet) a hazai hiearchiában a legnagyobbakkal: Németh Lászlóval, Czóbel Bélával, Illyés Gyulával, ugyanis (úgy véltük) ha nem csiklandósan politikai jellegű a közzétett vers vagy próza, a vezető elvtársak legfeljebb megróják őket, viszont a kevésbé ismert írókat vagy költőket állásukból kirúghatják, bántalmazhatják anélkül, hogy a közvélemény érzékelné mi történik. Már a Műhely első számai félreérthetetlenül jelezték eme irányultságunkat, a tartalomjegyzékek sűrítve adják szemléletünk koordináta-rendszerét: pl. a 3. szám tartalomjegyzéke Németh Lászlóval kezdődik 83
