Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - Papp Tibor: Éberlét
(egy olyan olyan írást közlünk tőle, melyre német kiadójától, a Steingrüben Ver- lagtól kaptunk engedélyt) és nyugaton élőkkel egészül ki: Lehoczky Gergellyel, Nyéki Lajossal, Kibédi Varga Áronnal, Debreczeni Ferenccel, Pán Imrével, Cs. Szabó Lászlóval; a negyedik szám Parancs János Félálom című verseskötete, az ötödik szám tartalomjegyzéke újfent árulkodó: Határ Győző, Vitéz György, Gömöri György, Székely Boldizsár, Debreczeni Ferenc, Készéi István mellett Illyés Gyula neve található és a képzőművészeti részben is folytatódik a nyitás a hazaiak felé, a második számban közölt Czóbel Béla képet a harmadikban Bartha László illusztrációja követi, majd az ötödik számban már egész sereg hazai képzőművész munkái láthatók: Anna Margit, Bartha Lajos, Jakovits József, Kassák Lajos, Szenes Zsuzsa szerepel a lapban, a hatodikban Kondor Béla. A Weöres Sándornak szentelt 7-8. különszámunk viszont már nem veszi figyelembe a hazai irodalmi értékrendet, ugyanis hála a hazaiak és nyugaton élők egy cél érdekében a Magyar Műhelyben papírra vetett Írásainak, mi a legnagyobbak közé emeltük Weöres Sándort. A különszámnak és a szintén akkor megjelent Tüzkút című kötetnek mindenfelé eljutott a híre, óriási sikere volt. Persze nekünk, szerkesztőknek, tisztáznunk kellett saját helyzetünket. Mit jelent az, hogy nyugati magyar irodalom, meg erdélyi, meg felvidéki stb. Ez a felosztás a kommunista rendszer nyomására épült be a magyar köztudatba. Az ok politikai volt, mely mögött a gyarmatosító szovjet-orosz érdek rejtőzött. Az irodalmat kezükben tartó pártkorifeusok azonban nem minden esetben voltak konzekvensek. A hatvanas évek elején feltűnt költő, Tóth Judit, akit Székely Magdával és Orbán Ottóval együtt a Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes nevével fémjelzett költői vonal folytatójaként emlegettek a budapesti irodalmi berkekben, egy francia építész második feleségeként (első felesége szintén magyar költő: Gyarmati Erzsébet volt) Párizsban élt, ugyanúgy, mint Nagy Pál, Karátson Endre, Lehoczky Gergely, Papp Tibor és mások. 0 nyíltan kijelentette, többek között személy szerint nekem, hogy a rendszer híve. (Az okok a holokausztra vezetnek vissza: egyedül maradt, kisgyerekként egy velejéig kommunista család vette magához.) Nos, Budapesten őt rendszeresen közölték folyóiratokban, könyveit kiadták, de soha egy szóval nem jelezték, nem éreztették, nem hívták fel az olvasó figyelmét arra, hogy ő Nyugaton él, és éppen ezért a nyugati magyar irodalom képviselője lenne. Tóth Judit, Pestről nézve is, egyszerűen része volt az egyetemes, a határokat nem ismerő magyar irodalomnak. Ami a nyugaton élő többi iró magyarországi közlését illeti, a hazaiak egy cseles lépéssel ezt is kihasználhatónak vélték, főleg miután kezükre játszott a Látóhatár két szerkesztőjének, Horváth Bélának és Vámos Imrének dicstelen hazatérése. Horváth Béla, a két háború közti szociális érdeklődésű katolikus költők egyik jeles képviselője, aki - erről manapság nem illik beszélni - Ignotus és Fejtő Ferenc mellett a Szép Szó egyik alapítója és szerkesztője volt (igen, a József Attilát befogadó és támogató, piedesztálra emelő Szép Szóról van szó, amely lap József Attila halála után Horváth Bélát emelte a kiadvány vezető költőjévé), aki 1942-ben a Dante kiadónál megjelent Vajthó László szerkesztette antológiáról írott kritikájában kemény 84
