Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Fenyvesi Ottó: Sok a szöveg
a FENYVESI OTTÓ Sok a szöveg NEM ÉRTEK SEMMIT - CSÓK, PUSZI, ÚJHÁZI1 Tegnap nem tudtam bélyeget venni - eltévedtem itt egy nagy postán, automaták, izé, sorban állások. Nem értek semmit. Nincs bélyeg! De volt, csak beidegeltem. Ma március 17. van. Itt a tavasz, és olyan volt a késő délután itt a Híd környékén, mintha a Föld egyik szívének a közepén lennék. A hátamat meg kéne gyurmázni, mert elrontottam: sportolni fogok! New York City. Szóval hihetetlen, hogy pont itt vagyok. Tegnap meglátogattam a buszfőpályaudvart, ami emeletes, onnan tekerednek le a buszok, a sorban állók belül (az épületben), a 223. stb. ajtók előtt. Egyes sorok összevissza tekeregnek nagy nyugalomban (a buszok kívül vannak). Sok a szöveg. Estefelé az Éva (jövök ide, zongorázás hallik) megmutatta egy Liba bébinek (nyelvész, irodalom? továbbtanuló, itt) a stúdiót, mert valami születésnapi buli volt.... Na, sokan eljöttek, a Halász Andris, az öccse a színházasnak, a Károlyi Zsiga, ő Lengyel Andris stb-bikkel végzett, két házzal arrébb van a műterme. Jó, hogy itt működik. Kb. 20 éve itt él, unja már rohadtul a várost, lakott már sivatagban, most Belgiumba készül. Ketten bementünk egy talponállóba, egy Luk az utcáról (egyenesen bent vagy, és nézhetsz ki állva), rendes hely. Az András ismeri persze, művészek járnak oda, olcsó, de kitűnő a mexikói tequila. Só a pohár szélén és citromszeletek, így megy ez. Holnap buli lesz a teraszon, állítólag nagy. A 20. emelet tetején. Tériszonyom van. A múltkor akkora szél fújt, hogy ki se mentem, de szép volt a kilátás. LENIN ÉS A KROKODIL Mondom neki beszélgetni kéne, azt mondja, jaj, nem fog menni. Nem szeret, sok a duma. Inkább hagyjuk, maradjunk csendben, sörözzünk. Valaki majd tiszteleg. Egy reprezentatív albummal. Nem a Csók István Galéria. A kiállítás elmarad. Majd a Szent István Múzeumban lesz valami. Nem érdekli. Az idő neki dolgozik. O az idő emigránsa, s különben is. Valami boldog, tétova derű, csendes és rezignált irónia lengi körül. Mesterei: Kmetty János és Bernáth Aurél. Kmettytől kitartást, mesterséget. „Si- nálni kell!” mondogatta fáradhatatlanul Kmetty, csak néha javított bele munkákba. Bernáth Auréltól a színek titokzatos világát. A korai képeken iskolázottság, finom színek, klasszikus kompozíciók. Halászbárkák, tájképek a Dunáról. A Velencei-tó. Gonda János, a tragikus sorsú járási tanácsnok jóvoltából, a Nadap környékén egy művésztelep. Francia tengerpart, New York-i felhőkarcolók. Történelmi csataképek, sőt táncoló bakák, és falusi kocsmák törzsvendégei is! S akkor leszakadt az ég, Székesfehérvár. Avantgárd viharok. Azok szép csöndben elvonultak. Ami vele járt: harsányság, krikszkrakszok, elrajzolt figurák és a 90
