Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Végh Attila verse

3 3 3 3

V É G H ATTILA

A pillanat öregkora

1.

Letérdel, összegyúrja a havat, céloz, elhajítja. Letérdel, összegyúrja a havat, céloz.

Érzed? Megnyílt a jelen szakadéka, ezt a hógolyót már az űrbe hajítja. Nem talál.

Letérdel, összegyúrja a havat.

Ujjai közül víz csöpög. De még feltűnhet valami, amit célba venni azt jelenti: így legyen.

Letérdel.

2.

Számtalan lehetségesből nő föl,

búcsút vesz minden mozdulat,

elengedi most a várótermet,

a zöldre mázolt padot,

betévedt katicabogarat,

aztán fölkel, elindul az emlékpavilonban,

de az egy másik történet,

más váróterem, az üveg mögött elúszó

vonatokat másképp kell lekésni.

54