Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Merklin Tímea: Összerezdülések

Erre Gazdag Erzsi is küld néhány verset, köztük a Szomorúság címűt.

Mondom neked, légy boldog, mert boldogok a dolgok: a füvek és a fák. a folyamparti kagylók, a fákon gyönge hernyók, csak te sóhajtanád keserű szájjal esten a fényes Budapesten, hogy rút ez a világ?

A hangya gyenge testét cipeli, s hány elestét számlálja a homok.

De mindig felkel újra és vidám halleluja dalára imbolyog.

Érdemes itt még élni és mindabban remélni, mi eljöhet talán, nézd az akácfa lombja árnyéka óriás gomba a bérház udvarán.

Eltelik egy hónap, és Weöres válaszában nincs a kapcsolat kibontására utaló reakció, sőt költői képcserével alkonyat váltja fel a „sors mennylángú delét”. 1942. március 14-én azt írja Gazdag Erzsinek: „Számtalan köszönet leveledért, verseidért. Legjobban a „Szomorúság” című tetszik, de a többi is. A Sorsunk jövő számában fogunk verseidből közölni, még nem tudom, melyiket. Ha lehet, küldj még verseket, mennél többet. Múltkor küldött versemben egy sort megváltozattam. Az 1. strófa ötödik sora most így hangzik: ’Nyugtom csupa húr-zsongás, csupa fény’ - így talán érthetőbb a vers, mely nem az élőhalál miatti panasz akart lenni, hanem az élőhalál dicsérete. - kérlek, írd meg: nem volna-e Számodra alkalmatlan, ha az a vers megjelenne úgy, hogy a neved benne van? Ha ebből kellemetlenséged származhatna, akkor a versben a nevedet átcserélném valami nem létező névre.” 11

Ennyi az, ami a kéziratokból felvillantható: az egymásra találás fénye, testetlen öröm, zsongás, majd kiapadás, elszunnyadás, szomorúság, élőhalál. Talán egy szerelem ragadt bent a nem-létben? A „Kiapadt a sorsom, Gazdag Orzse...” kezdetű vers később a Medúza című kötetében megjelent, Weöres a kérdéses sort kicserélte, de a nevet nem változtatta meg.

10