Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Merklin Tímea: Összerezdülések
„Sokáig nem tudtunk róla (ti. Gazdag Erzsiről) többet, mint amennyit Weöres Sándor az 1943-ban kiadott Medúza kötetében a Rongyszőnyeg ciklus 111 -es darabjában megvallott. Voltunk néhányan, akik kívülről fújtuk Weöres tilalom alá került, de bennünk s később gyerekeink ajkán tovább élő változatos remekeit, így az egyik skót ballada formáját, kesergő hangját idéző költeményben valamely titkos legendahősnőként képzeltük magunk elé a vers ismeretlen modelljét - írta Fodor András Az utolsó szó jogán című kötet bevezetőjében.12 Ez a mások számára „titokzatos legendahősnő” itt helyben ismert közéleti személyiség volt, legalábbis sokan hitték azt, hogy ismerik. Megdöbbentő volt 1987-ben, amikor Az utolsó szó jogán című kötet megjelent, és abban a szerelmét siratta, a síron túlról is. „Gyöngyök közt hű társra lelsz-e még? Sötét szívemtől árva, félsz-e még?... Hideg kövek közt járok, bujdosom. Csillagmagányom fényét takarom.” (Síron túli szerelem) Weöres nem fűzött semmit az utolsó Gazdag Erzsi-kötethez. Amikor az Életünk folyóirat kért tőle a költőnő halálakor verset a búcsúztatására, a költő az eredetileg „Levél helyett” írt, a Medúza kötettel ismertté vált két strófát küldte el - azzal a bizonyos sorváltoztatással. „Ki hinné sorsa mennylángú delén” helyett: „Nyugtom csupa húr-zsongás, csupa fény”.13 További érdekesség, hogy Gazdag Erzsi is írt „Levél helyett” címmel Weöres Sándornak egy négysorost, a költő 70. születésnapjára. (A szombathelyi Mesebolt Bábszínház - amely a nevét Gazdag Erzsi legnépszerűbb kötetének címadó versétől kölcsönözte - színészzenekara ezt a verset zenésítette meg idén a költőnő 100. születésnapja alkalmából, a Szombathelyi híres nők sorozatban megjelent Gazdag Erzsi- könyv1'* premierjére.) „Megálmodott Téged az IDŐ. És megálmodtad Te az IDŐDET. Sorra járulnak Eléd a KOROK, És meghajtják a fejük előtted. Szeretettel: Gazdag Erzsi.”15 A verset az Életünk egy olyan oldalon közölte, ahol Weöres Sándor rajzot készített a vers alá: három, szaggatott vonallal körülhatárolt forma, különböző alakzatok, de szemük van, és kettő-egy arányban rendeződnek, vagyis az egyik kicsit kiesőbb helyet foglal el a csoportban. Weöres azt írta alá: „Minden szaggatott és minden néz”16 11
