Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Merklin Tímea: Összerezdülések
tartalmi változatossággal jelentkezzék. Költeményei két csoportra oszthatók: leheletnyi kis gyerekdalokra és „komolyakra”. A gyermekverseket egybefűzi a közös hangulat, a felnőttversek sokféle árnyalatúak. Egyszerű eszközökkel igen nagyfokú szuggesztivitást ér el... És milyen női, mennyire közvetlen és meghat, mennyire teljesen művészi, ahogy a nagyanyjáról beszél... Nem mindegyik felnőttverse szép, ízlése még néha bizonytalan.”3 A korai, diáklányként jegyzett költészetben a gyerekversek mellett voltak vérbő, fiatal nőről árulkodó, szenvedélyes szövegek is, amelyek azonban már a zárkózottságot is mutatták, s hogy a szeretet áramlásának gátja van. „Oh, én senkinek nem mutatlak! / Szívemet vertem rád lakatnak, / s lelkemnek rácsos ablakánál / magam vagyok a porkoláb.” - írta Gazdag Erzsi a Mint Hófehérke a mesében... című versében. „Ajkával ajkam csókolgatta, / kezével billegette testem, s kiült velem sokszor a dombra / szép tücsökdalos nyári esten.” Weöres pedig kíméletlenül leírta, amit erről gondolt. „A nőknél a nemiséggel kapcsolatos gondolatok és érzések alkotják a lelkiélet zömét, az erotikus problematika elterpeszkedik a többi gondolatterület rovására, ezért nincs női Bach, Kant, Goethe. A szerelemre összpontosítás alól Gazdag Erzsi is csak látszólag kivétel, bármily kevés is a szerelmes verse: költészete az érzelmes várakozás jegyében áll.”4 Az Uvegcsengő felnőttversei zárkózottak, hűvösek, titokzatosságuk önkínzó visszafogottságot mutat, amelyben azonban mégis megragadható a vágyakozás. Weöres a kritikájában egy éles vágással - ezzel irányt is szabva - a gyermekversek méltatására tér át, kifejtve, hogy ami emezeknek közhelyszerűségük miatt nem előnye, amazoknak forradalmian üjan a javára válik, „...mindazt a gyengédséget, ami a „nagy Ö”-t és a kisporontyot illetné, egyelőre még hópihékre és szúnyogokra pazarolja. Ez a nőiség annyira tiszta és üde, hogy még a lepkét kergető Enikőkről és Zenedékről ábrándozó hajdani tisztakeblű poéták se kívánhatnának ártatlanabbat, és ez egyáltalán nem válik a Gazdag-versek hátrányára: mind csupa élet, meleg közvetlenség, naiv vonzalom, mindig készen álló részvét, ösztönös feminin bajtársiasság minden vitalitás iránt.”5 Gazdag Erzsi felnőttversei nagy meggyőző erejük ellenére gyakran pongyolák, általában hiányzik belőlük az a zeneiség, ami a gyermekversekben játékos könnyedséggel, természetesen megvan, Weöres kiemeli utóbbiak dalszerűségét, s hogy az ifjú költőnő a formákat kedvvel, hozzáértéssel, ritka szép magyar érzékkel alkotja meg. Ezzel a kritikával, amely egyértelmű választóvonalat húzott, Gazdag Erzsi költészeti törekvéseinek iránya kijelöltetett: számára a gyerekvers nem kirándulás, hanem maga az út, a felnőttverseit jobbára megtartotta magának, egészen haláláig. így lett Gazdag Erzsi gyermekversíró, s ebben nagyon sikeres, népszerű. 1978- ban József Attila-díjjal ismerték el. 1981-ben megjelent Mézcsorgató kötete a következő évben Nívó-díjat kapott. Az ennek apropóján vele készített interjúban elmondta: „Pedig én eredetileg nem készültem gyerekköltőnek.”6 6
