Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Merklin Tímea: Összerezdülések
Az Üvegcsengő után egészen az utolsó kötetig Gazdag Erzsi nem nagyon publikált felnőttverseket, olyat pedig végképp nem, ami elárulta volna valódi érzéseit. De a lappangó szeretetéhség, a kapcsolat iránti óhaj, a női frusztrációk mégsem tudtak egészen rejtve maradni, a szimbolikus szerelemvágy tetten érhető egy-egy gyerekversben is. íme a csalódott, királyfit váró, de csak púpos legény táncoltatta 30 éves Orzse 1942-ből: „Szegény Orzse bálba ment / Tillárom haj! / Egész este énekelt /Tillárom haj! // Bálban lesz a kiskirály / aranykard az oldalán / süveg a fején / lépéseit nem méri / Tán Örzsét is fölkéri / Tillárom haj...// Szegény Orzse hazaballag / utálja a lakodalmat / nem kell neki tánc. / A szoknyája széle-szála / mintha kendervízben ázna / annyi rajt a ránc. // Királyfi egy sem volna? / Vagy ha volt is, mind meghalt ma. / Bálban egy sem volt. / Púpos legény kérte-vitte / hajnalig csak őt pörgette / majdnem bele holt.” 25 évvel később, 1967-ben ugyanaz a várakozó királylány - Gazdag Erzsi ekkor 55 éves -tűnik fel előttünk az Üveggolyó című versben: „Üvegfalon ki-ki néz: / Jön-e érte a vitéz, / világhíres királyfi? / Vagy helyette akárki.” Üjabb 20 év telik el, mikor 75 évesen Az utolsó szó jogán című, 1987-es posztumusz kötetben A megbélyegzett című versben ki meri mondani: „Magadat áltattad mesékkel / (most végül bevallhatod) / Világ árvája, Mária vétke / születve kitagadott. // Mit akartál te a világban? // Kérdezte tőled valaki, vágysz-e / akarsz-e megszületni / napra bújni, mint a fű, / oly öntudatlan akarással / te reménykedő együgyű?... // Világ árvája, Mária vétke / születve kitagadott / lettél füveknek, fáknak barátja / te mesékbe elbújtatott / saját mesédbe menekülő, / kit hetvenhét törpe befogadott.” 2007-ben Horváth Zoltán filmet készített Gazdag Erzsiről A meseboltos címmel. Ebben elmondják a megszólalók, amit a kortársak közül mindenki tudott: férfias jelenségvolt, rosszul öltözött, rettenetes vasutas kabátot, kucsmát vagy kalapot, ronda, ormótlan lábbeliket viselt. Rá kellett szólni, hogy öltözzön rendesen, mert „nem járhat így egy magyar írónő”. Az a kép maradt meg róla a közemlékezetben, hogy szegény, szerencsétlen, keserű, magányos, végül nagy beteg volt, aki belül gyerek maradt. Verseivel vigasztalta a benne magában élő, elhagyatott gyermeket ? A nő belőle nem tudott kinyílni, ezért - amint Weöres írta - „a gyengédséget hópihékre és szúnyogokra pazarolta”. Legalább rezzenéseiben megfogható azonban egy ifjúkori érzés „a sors mennylángú delén”, ami Weöres Sándorhoz fűzte. Horváth Zoltán filmjében Böröczki Mihály költő úgy fogalmaz: „Weöres Sándor volt Gazdag Erzsi életkapcsolata.” Az egymásra találó lelkek legmélyebb gordonka-húrjait is megpengető barátságuk az Üvegcsengő című kötet megjelenése után bontakozott ki. Leveleztek, figyelemmel kísérték egymás életét, publikációit, verseket küldtek egymásnak. A hagyatékban maradt írói levelezésben hozzáférhető a barátsággá szocializálódott kapcsolat hátteréből néhány morzsa. 7
