Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Tari István: A forradalmasított talpnyalás éveiben
Igen, a jugó különutasság mítosza esetleg még utat mutathat: lám, a hatvannyolc szeptemberében megjelentetett (4L) csehszlovák-szám is mekkora figyelmet keltett Magyarországon! Kirándulás a pornográfia területére, nem jó művészettel, inkább a botránykeltés, a csillapíthatatlan föltűnési viszketegség, polgárpukkasztás szándékával, fölfokozott váladékos obsz- cenitással. Most mondjam azt: a Ginsberg, Orlowsky és a fiatal Steve Taylor debreceni föllépéséről készült beszámoló is, igaz már sokkal színvonalasabban, a meghökkentés vidám anyagaiban, változatos állagú ürülékeiben turkál. A fordulat előszele 1981 -ben, a Titóra emlékező májusi szám előtt már érződik, az áprilisi számban új rovat indul centripetális farok névvel. Még mindig kísértenek a fölsőbb vezetésbe már jól beépült (és ezt egyre ügyesebben leplező!) első nemzedék egykori, odamondogatós rovatának, a CENTRIFUGÁLIS SAROK elnevezésűnek, a jelszavai: lázadás, ellenzékiség, nonkonformizmus. Szerepkeresések, görcseiktől lassan szabaduló beidegződésekkel. Közben a megfiatalodott albánok Jugoszlávia lakosságának 7,7%-át alkotják, lélekszámúk Jugoszláviában a 2 millió körül mozog, ami már meghaladta a szlovén népesség lélekszámát; 1921-ben a délvidéki magyarság az ország lakosságának 3,9%-át, ugyanakkor az albánok a 3,7%-át képezték. Hasonló közigazgatási, államigazgatási körülmények között élve, miből táplálkozik az ő életerejük, mi az, ami a mi életerőnket, a magyarság életerejét pusztítja? Ez a legfontosabb kérdéseink egyike. Az Új Symposion 1981. évi júliusi-augusztusi számában kezdik el Sziveriék folytatásokban közölni azt a Lukács Györggyel készített hosszú interjút, melyet a szerb folyóiratszerkesztés már föltűnés nélkül publikált. Hogy ennek az interjúnak magyar nyelvű közlése már gondot okoz! - ezt az a szerkesztőségi közlemény jelzi, mely az 1982-es év január-februári számában jelent meg: „Sajnálattal értesítjük olvasóinkat, hogy a Lukács Györggyel készített Életrajz - magnószalagon című interjú ötödik, befejező része - nem szerkesztőségünk hibájából - kimaradt lapunkból. Az olvasók körében nagy érdeklődést kiváltott interjú jelzett, befejező részétfolyóiratunk márciusi számában jelentetjük meg!" A márciusi számban közölt befejező részhez is szerkesztőségi megjegyzés társul: „Szerkesztőségünk a Lukács Györggyel készített interjú befejező részében bizonyos okokból némi rövidítéseket kényszerült eszközölni. Ezt a szövegben a következőképpen jelöltük: (...). ” Hogy a cenzúra keményen működni kezdett, hogy amit a szerbeknek szabad, azt nem szabad a magyaroknak, hogy erre válaszolva már a felelős főszerkesztő is bekeményített - azt az 1982. év áprilisi, úgynevezett lengyel számából tudható meg, annak is egyik apró betűs jegyzetéből: „ Vajon hányszor leszünk mégkénytelenek olvasóinktól, szerzőinktől elnézést kérni a számtalan sajtóhiba, elírás miatt i Mintha nem lenne elég, hogy folyóiratunk - megint csak nem a szerkesztőség hibájából! - szinte fél évet késik, még a hónapokig nyomdában heverő anyag is hibásan „ realizálódik". Minthafalra hányt borsó lenne eme lényegi problémának lapjainkban való szüntelenfölvetése - és nem csak az Új Symposion kapcsán. (Már az sem érne bennünket meglepetésként, ha falra hányt borsó helyettfalra okádott borsót látnánk ez írásban is viszont.)” - írja Sziveri János, aki jegyzetében visszatér még egyszer a cenzúrázott, ám a cenzúra nyomait sajtóhibaként törlő/ki- hagyó, Lukács-interjúra: ,Jilőző, márciusi számunk borítóján külön kiemeltük, hogy a Lukácsinterjú befejező részében az „objektív“ okokból kihagyott részeket gondolatszünet-jellel szignáljuk, így: (...). A megjelent számot olvasva azonban, az interjúban ilyen jelet sehol sem találunk! Gondolom, a nyomdaköltségek csökkentését nem úgy kellene megvalósítani, hogy a leadott szöveget megcsonkítjuk, akár egy-két zárójellel is, mint ahogyan ezúttal történt.’’ 92
