Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Boda Magdolna versei
BODA MAGDOLNA Medúza ahogy megszűnik a szimbiózis mások úgy mondják szerelem vagy hasonló tinik vannak oda így egy popsztárért mint én: fanatikus rajongó megőrültem hogy megérintsem a színpadról lenyúló kezet de már mindenki hazament ez a józanító másnap jézusom, kezdesz bennem kiszáradni mint medúza a forró homokon egyre kisebb térfogattal egyre kevesebb élettel szép lassan lehullsz rólam és kiszáradsz a parti köveken hónapok óta dolgoztam rajta, még ki se száradt a vásznon a festék, egy unatkozó délutánon rátenyereltél, és most törölgeted maszatos kezed a nadrágodba, bosszankodsz, hogy nem jön le, marad a festékben a meggondolatlan mozdulat, éjszakáink harsánysága, tenyered melege, az acetonos víz, veszélyes örvény a lefolyóban, fuccs, vége, a semmi végleg benyeli az egészet, monoton vízcsobogásban oldva, ujjaim labirintusvonalaiban pedig marad a kép, üres óráimban, jobb híján, megfestem a szivárványt, Pénelopé avantgárd, reggelre visszatörlöm egyenként minden színét. 66 festmény
