Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Boda Magdolna versei

bordűr

Sötét selyembölcsőben vagyok báb, most nem fog rajtam se kín, se boldogság, ringass, állítsd meg az órát, vigyél haza, tegyél magadévá.

Otthon a kandalló fölött egy kép, sárga brokátruhás nő. Nagyanyám.

Nem nézek rá,

nehogy eszembe jusson a halál.

Az ablakot befutotta a borostyán, az asztalon egy könyv, az ágyon test nélküli kombiné,

A tükör mögül szárnysuhogás.

A tükörbe nézek inkább, nyílt tekintet, nyílt seb.

A tárgyak, részvétteljes tárgyaim: a titoktartásra ítélt fikusz, a csipkefüggönyön ki igen, be nem, a lomjaimtól megszabadító szemetes, a könyvlapok, amiket átölel a borító, az ágytakaró, ami eltemeti az ölelést, az üvegcséből megszökött parfümillat, a púder, ami elfedi a félelmet tárgyaim az én szövetségeseim, az összes többit, mint dzsinnt, visszatuszkolom a palackba, mielőtt megrontják a szívet, mint penész az almabefőttet.

67