Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Pelle János: Mélységek titka

bajért őt okolja, és vég nélkül veszekszik vele, kiköltözött a nyaralójukba, először napokra, aztán hetekre. Eleinte, amikor megjött, megenyhült otthon a lég, és neki is hiányzott a felesége, meg a két gyerek. De azután már a visszatérés sem segített. Nem volt kedve hazatérni, nehezen szánta rá magát. A felesége meg két hónapi távoliét után azzal fogadta: „Már megint itthon vagy?” Legközelebb, amikor újra előkerült, az asszony már a keresettel várta. „Add be a bíróságra, meg se próbálom, hogy lebeszéljelek róla.”

Igyekszik a vontatottan beszélő politikusra gondolni, aki szakított a frakciójával, és új pártot alapít, de hiába. Homályos, rossz érzés tölti el, mintha célba vennék egy távcsöves puskával, amely akármelyik pillanatban eldördülhet. Hirtelen hőhullám borítja el, görcs támad a nyelőcsövében, nem kap levegőt. Mintha éppen most valami sorsdöntő dolog történne vele, vagy valakivel, aki közel áll hozzá... de ki lehet az? A gyerekeit fenyegeti valami veszély? Sejtelme sincs, hogy a lánya éppen most hol van. Feltehetően alszik, valahol a városban, valakinek az ágyában, átbulizott éjszaka után. Amióta elköltözött az anyjától, végképp szem elől tévesztette, azt sem tudja pontosan, hogy évet halaszt-e, vagy már kimaradt-e az egyetemről. Azzal áltatja magát, hogy egyszer majd lecsillapodik, férjhez megy, talán még gyereket is szül, és szüksége lesz rá. Persze arról, hogy ő hol lesz akkor, és él-e még, sejtelme sincs. Tudja, hogy az efféle ábrándozás sehová sem vezet. O már most is csak anyakönyvi adat, halványuló emlék a lányának, akinek az életére már régen nincs (talán soha nem is volt?) befolyása. De azt biztosan érzi, hogy a lánya biztonságban van, felőle nyugodt lehet. Diszkéten megszólal a táskájában a mobil telefon. Szerencse, hogy meghallotta. Megnézi, nyugtázza, hogy a fia küldött SMS-t. Feltehetőleg a középiskolában, szünetben jutott az eszébe. Rendes, hogy írt, örül neki, bár a kérdésére nehéz röviden válaszolni: „Papa mi van veled minden O.K.?” Mielőtt leszáll a villamosról, gyorsan bepötyögi a két betűt: „O.K.”. Találkozni kell vele, leülni vele beszélgetni, amíg még lehet. Haszon- talansággal tölti a napjait, apának is csapnivaló... Elviszi a fiát bowlingozni, már ezen a hétvégén. Majd Marival megbeszéli.

Ekkor jutott az eszébe újra a nő a panelházban, immár féltékenység és birtoklási vágy nélkül, de azért abban a tudatban, hogy ma este, elalvás előtt magáévá teszi. Négy napja nem járt a testében, viszont annál többet jósolt a nevében az interneten. Ez így nem megy tovább. Itt az ideje, hogy újra élvezzék az örömöt, amit az istenek is megirigyeltek, ezért változtak időről-időre emberré. Dugás közben kóstoltak bele abba, hogy milyen halandónak lenni, talán ezért nevezik az orgazmust franciául kis halálnak, petite mort-n-sk. Ez a magyarázat most jutott az eszébe. Meg kellene valahol írni. Persze sejtelme sincs, hogy hol, hiszen a politikussal készülő interjúban a szex biztosan nem kerül szóba. Csak a pártok, előröl, hátulról és oldalról is. Attól a szarfaszútól kitelik, hogy kérdés nélkül pofázik, le sem lehet állítani. Hiszen hónapokig tartott a huzavona, amíg eldöntötte, hogy maradjon-e vagy kilépjen, végül az utóbbi mellett döntött. Tucatnyi érvet és ellenérvet sorol majd, neki csak a diktafont kell benyomnia.

84