Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Varga Klára: Múzsakarbantartási alapismeretek II.
Álldogáltam a Kálvária dombon a délutáni napsütésben, a kedvenc helyemen, a lépcső tetején. Egyszerre csak egy zöldekkel szegélyezett kanyargós ösvényen elindultál a jobb vállamtól lefelé, és beballagtál a szívembe. Láttam már ezt máskor is, csak akkor bal felől álltái, kicsire összementéi, akkora lettél, mint egy hároméves kisgyerek, a szívemen egy nagy, tátongó, fekete rés nyílt, és te abba a nagy sötétségbe beleestél. Az egész testemmel, az egész jelenlétemmel ez a szív lettem, amiben ott vagy, amit kitöltesz. 4. Hogyha valaminek meg kell már történnie, mert eljött az ideje, de valaki mulaszt, akkor oda- ugrik a helyére más, és végbe viszi azt a dolgot, ha vétlen a többi szereplő. Amikor eljött az időm, a mestermúzsám nem engedte, hogy meséljek. De vétek nem terhelt, mulasztás sem, kétségek sem törtek rám, eljött hamar egy másik alkalom. Eltemettünk itt a városomban egy férfit, aki egyidős volt a kedvesemmel. Szedtem jácintot a kertben, meg az utcai gazban egy ház előtt pár szál nefelejcset, és próbáltam nem vacogni. Kisütött a nap, mire a temetőbe értem, ahol utoljára akkor jártam, amikor a kedvesemet kísértem Pünkösdkor a hullaházba. Rengetegen voltak a ravatal körül, a fűben egy bokor mellett a domboldalban tudtam csak megállni. Néztem körbe, és nagy nyugalom szállt rám, mindenkit betakart, az egész temető fölött ott lebegett ez a paplanszerű nyugalom. És nem kért tőlem egyebet, csak annyit, hogy védjem én is a többi nyugalmát. De amikor elindult a menet a sír felé, egyszerre elém állt a halott férfit, és azt mondta, kérjek tőle valamit, amiben támogasson. Azt mondtam, jó, segítsen, hogy ne legyek olyan szétszórt, mert láttam, hogy ő átjárható, fénylő rendet tart maga körül a biciklis műhelyében. És akkor én is megkérdeztem tőle, hogy ő miben kéri a segítségemet. Azt mondta: tudod, a két nő... Tudtam, hogy melyik két nő. A temetés után fölmentem a Kálvária-dombra, imádkoztam. Annál a stációnál, amelyiknek ez a felirata: ’ Megvigasztalja Jézus az asszonyokat’ egyszerre ott állt a kisebbik nő. Tudtam, hogy fogja a férfit, szerelmes belé, és nem ereszti az útján. Mindennap imádkoztam mind a kettőért, mind a háromért. Két hét sem telt el, és már nem feketében, hanem fehérben járt a kisebbik lány, láttam, amikor ment a boltba. A temetés másnapján megint vacogtam egész délelőtt. El kellett indulnom otthonról valamerre. Volt valami dolgom, de nem tudtam, hogy mi. Elindultam, és a helyi egyesület klubjában kötöttem ki. Egy-két üveg balatoni bor volt még az asztalon a nagyteremben, és néhány pohár. Töltöttem bort, és leültem egy kopott kanapéra, és addig ültem ott dermedten, amíg be nem jött oda négy férfi. És a négy férfi közül egy elkérte tőlem a meséjét. Azt mondta az a férfi, hogy épített egy házat, és ehhez kéri most tőlem a meséjét. De én tudtam, hogy igazából miről van szó. Azt is tudtam, hogy kiről. Imádkoztam, és elkezdtem befelé nézni, hogy ott mit találok. Egy mészkő csúcsot láttam egy dombtetőn, és északra egy nagyon zöld, burjánzó völgyet. Abban a völgyben a legény vett magának földet az erdőszélen. Ott olyan dzsungel volt, hogy 44
