Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Varga Klára: Múzsakarbantartási alapismeretek II.

még lépni is alig lehetett a sok szúrós bokortól meg az összekapaszkodott kúszónövényektől. De a legény addig vágta, ásta, irtotta a dzsungelt, hogy lett szép lapos tetejű háza terasszal, meg hozzá virágos kertje.

Egy csillagos éjszakán a legény álldogált a háza legszebb szobájában, amikor meghallott egy hangot.

Azt kérdezte tőle az a hang:

Min búslakodsz te dolgos legény, akinek ilyen szép háza van?

Mondja rá a legény, az igaz, hogy dolgos vagyok, erős vagyok, a házam is szép, csakhogy nincsenek barátaim, akik ide eljönnének. S ha vannak is valahol, szét vannak szórva a világban, és nem tudnak énrólam meg a házamról semmit. Pedig itt jó helyük lenne.

Azt mondta akkor az a hang:

Hát egyet se búsulj, te legény. Menj csak ki a csillagok alá, és nézzél föl az égre, hogy ott ugyan mit látsz.

Szót fogadott legény, hanem előbb csak megnézte már, hogy honnan jön az a hang. Hát látja, hogy egy kicsi aranyos hátú zöld béka üldögél a kandalló alsó peremén.

Hát ki vagy te, honnan jöttél te kis béka?

Majd megtudod azt is, menjél csak most ki, ahová mondtam.

Ment is a legény, föl is nézett az égre, hát mit lát ott ? Egy fehér kötélpálya volt kifeszítve a csillagok alá, s hát azon egy nagy fehér szárnyú angyal biciklizik. Igen megörült a legény, mert tudta rögtön, hogy ki az ott fönt a kötélen. Elálmélkodott, hogy milyen káprázatosán szép és hatalmas lett az angyal, amikor már a fönti biciklit hajtotta.

Azt mondta a legény a csillagoknak meg az aranyos-zöld kis békának:

Olyan akarok lenni én is, mint az angyal ott fönt!

Hát mondd meg nekem te kis béka, hogyan lehetnék én olyan, mint ő ?

Azt mondta rá a béka: Ragyogtasd föl a szívedet, tegyed ki a zöld ablakba, és akkor el45