Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 8. szám - Gróh Gáspár: Miért nem hallgatott Liszt Ferenc autentikus parasztzenét?
Érdemes tehát néhány pillantást vetnünk arra, hogy a XIX. század irodalmában miként bukkant fel a kor fogalmai szerinti népzene-cigányzene. Az itt következő ösz- szeállítás nem szisztematikus gyűjtés nyomán összeállított anyagból készült válogatás: mindössze egy e témakörre figyelmessé tett, kíváncsi olvasó elé került leletek esetleges együttese. Azt hiszem azonban, hogy így is tükrözi annak a sajátos kapcsolatrendszernek a természetét, amely e sokat változó és sokszínű kor gondolkodását és a népi zenét összekötötte. Az így kirajzolódó kép talán közelebb segít minket a fiatal Liszt által megvalósított nemzeti zenei program körülményeinek megértéséhez. A nemzeti létére ébredő magyar társadalom számára önmagán túl is fontos lett a korábban csak elfogadott, a mindennapokban ’fölhasznált’ zene. Elsősorban az önmaga számára is fontossá váló, lassan megszülető, formálódó irodalmi élet szemében növekedett meg a jelentősége, mindenekelőtt a nép dalaira való figyelem okán. Ez az érdeklődés elsősorban arra irányult, ami látszott: értelemszerűen a professzionális hangszeres zenére, amely a társadalmi életben jól érzékelhetően jelen volt. Ezt a zenei réteget a szakirodalom a verbunkos zene néven tartja számon - de ennek zenei anyaga nem szorítkozott csak a szűkebb értelemben vett verbunkosokra. E sokféle anyagból szőtt zenei világot Liszt mint „cigányzenét” ismerte meg, noha tudta, hogy jellegadó muzsikusai közül Csermák10 és Lavotta nem volt cigány. Okét nem hallhatta, viszont a kor legnagyobbnak tekintett cigány virtuózát, Bihari Jánost igen. Bihari kora magyar zenei világában valósággal kultikus hős volt (emiatt a róla szóló állítások hitelében olykor kételkedhetünk...). Klasszisát mutatja, hogy nemcsak a könnyen lesajnálható, provinciálisnak mondható Magyarhonban aratott sikereket, hanem a kor zenei fővárosában, Bécsben is. Káldy Gyula11 szerint játékát Beethoven is hallotta, állítólag ennek nyomán került egyik dallama az István király nyitányba. (Beethoven ilyen irányú érdeklődése nem is olyan meglepő, ha arra gondolunk, hogy Pastomle- szimfóniá)a első tételének fő témája egy délszláv táncdallam.) Az 1815-ös kongresszus idején Bihari is szerepet kap a város zenei életében, amely aligha szenvedett hiányt kiváló muzsikusokban. Egy dallama bekerült Sarasate Cigánymelódiák')áha.n Bihari rendszeres vendége volt Pozsonynak, így például az 1811 -es országgyűlés idején a követek kedvence volt. Itteni népszerűségében alighanem az is szerepet kapott, hogy ’magyar’ zenéje a szomszédos Bécs ’udvari’ zenéjét magáénak tartó városban egyfajta alternatív kultúrát jelenthetett. Bihari alakjának számos irodalmi említésére hivatkozhatunk. Széchenyi így ír róla naplójában: „Egészen bizonyos, hogy a halhatatlan Bihari valamelyik őse Attila karmestere volt.”13 Az iróniára, sőt szarkazmusra hajló Széchenyi elismerése kétségtelen, de azért ott van benne egy kis fricska honi hunnusaink felé. A formálódó irodalmi élet alakításában fontos szerepet játszó Szemere Pál Ka- zinczynak írt levele több szempontból is figyelemreméltó. Beszámolója szerint „Berzsenyi Biharival sokáig hegedültetett, s annyira el volt ragadtatva Bihari által, hogy a más szobában utána várakozókról egészen elfelejtkezett”.14 Ezek egyike Kölcsey: meglehet, az ő, Berzsenyit porig sújtó kritikája előzménye között ott van ez a mellőzés is, ami nem egyszerű figyelmetlenség, hanem sajátos értékválasztás is. (Tetejébe Berzse60
