Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Hárs György Péter: A bal lator

Mindez viszont fölvet egy szempontunkból lényeges kérdést: a jobb és a bal oldal mást jelent a rendezői jobbon és balon, mint a nézőtérnek. Kezdő színészeknek sem könnyű megtanulni. S ha az álom színpad, akkor az álomszínpad teréből és terébe is két lehetséges ki- és belépési út mutatkozik. Egy vertikális és egy horizontális. Talán nem véletlen, hogy a horizontálisát követi a színházi hagyomány, amikor a deus ex machina módszerével él. De e két lehetséges ki- és belépés megrajzol egy keresztet. Kérdésünk most arra irányul, hogy az eredeti színben ki honnan és merre távozott. Krisztus és a jobb lator egyértelműen fölfelé. A bal lator maradt. De vajon a kereszttel szemben állva, vagy mögüle nézve értelmezhető a jobb és a bal?

Pilinszky novellájában van egy számomra megvilágító erejű mondat, igaz a párhuzamos történésre vonatkozik: „Mestere fölkelt helyéről és mögéje állt.” A novella elemzésére itt most nem vállalkozhatom, de idézem a vonatkozó szövegrészt: „Három keresztre vert ember. Egy, kettő, három. A középső Jézus. Alant kiáltozás: ’Ha valóban Isten fia vagy, szállj le a keresztről!’ A lármában a három férfi egyként hallgat. Aztán a bal lator nekitámad a középsőnek. A jobb szélső viszont: ’Ne szidd őt. Hiszen semmi különbség sincs közöttünk.’ Mire a középső: ’Bizony, bizony mondom neked, még ma együtt leszel velem a Paradicsomban.’ Ettől a perctől mindenki egyedül kettejüket figyelte. Jézus mind feketébb lett; meggörbítette a tetanusz. A jobbik lator viszont már ragyogott, már üdvözült; már csak azért van itt, hogy megvárja a haláltusában pattanásig megfeszült szomszédját. De mi történt baloldalt, ahová senki se figyelt, még János, még Mária, még a farizeusok és pribékek se ? Jézus keresztje elnehezült, a szögek fölnagyultak, a szálkák alagútjai pedig megnyúltak és kiszélesedtek. De - ismétlem - mi történt baloldalt? A bal szélső kereszt átlényegült, átfinomult, a szögekből tű lett, és a férfi mezítelensége vakítóbb, semlegesebb és pillanatnyibb minden pornográfiánál. Szögek, tűk, semmi. A bal lator lehuppant a földre, beteljesítve a csodát, amit a hányaveti katonák és a szálfaegyenes erény kiáltozott Jézus felé. A bal lator leszállt a keresztről. Nem halt meg, nem támadt fel, egyszerűen diszkóit és megbújt egy bokorban. Csupasz volt és guggolva épp vizelt, amikor a kiáltásra - ’Elvégeztetett!’ - visszakapta jelentéktelen fejét.”

Nem így Kosztolányi. Nála a bal lator kitart, s talán ezzel teljesíti be Isten szándékait.

Téged dalollak: vasderekú lator, jéggé fagyott dac, szótalan óriás, ki meghálál szégyen-keresztfán s nem hajolál meg a gyáva kínnak.

Két ezredéve zúg le merész szavam, lantom favázát megszögezem vadul, s vasszívvel és csontos marokkal zord zivatart kavarok nagy öblén.

43