Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Hárs György Péter: A bal lator

Hagyományosan a jobb és a bal, már jóval a kereszténység megjelenése előtt is, morális jelentéssel bírt. A három kereszt „csupán” elmélyítette a két oldal közötti ellentét jelképes tartalmát, kiegészítve azt a megbánó együtt szenvedéssel és a lázadással.

A mítoszokban az is szép, hogy nem tudjuk, honnan jönnek. Bár Róheim Géza ötlete megszívlelendőnek tűnik: „A mítoszt az egyén teremti - a csoport csupán újraírja, módosítja azt. Először álom alakjában nyer formát. A mítosz a minden egyén fejlődésében meglévő konfliktusokat tükrözi - a fölnövekedést.” (Róheim, 2009, 137.)

Ha innen nézzük a bal lator történetét, akkor fölfogható egy álomsorozatként is. Az első álom a lealacsonyításról szól: Krisztust azzal a szándékkal feszítik meg két lator között, hogy ő maga is azokkal azonos megítélés alá essék. A második álom a felemelés álma: megtérésében a jobb lator felemeltetik Jézus mellé, az eredeti szándék visszájára fordult. A harmadik álom az irodalomé: a dacoló bal lator magasztalása. Ezekben az álmokban közös, hogy elsikkadnak, hangsúlytalanná válnak a latrok saját bűnei. Pontosabban: a bűn a Krisztushoz való viszonyban értelmeződik át és válik szét: megtéréssé és lázadássá. Tulajdonképpen erre az igazságra mutat rá ironikusan A lator című film is, amikor az egyik lator - egyébként a „jobb” - azt sérelmezi, hogy még csak nem is a saját bűneik miatt kell szenvedniük és meghalniuk, hanem Krisztus miatt. Kosztolányi bal latorjának dacolása úgy is fölfogható, mint a saját jogon való szenvedésért, a saját bűnért való büntetés jogáért való kiállás, a másokkal össze nem téveszthető és egybe nem mosható egyéniség megtartásához való ragaszkodás. Mindamellett még mindig homályban rejtezik a jobb és bal oldal problémája.

A pszichoanalitikus álomértelmezés eredetileg a hagyományos gondolkodást követi. Freud az Alomfejtésbca Stekelre hivatkozik. „A jobb, illetve bal oldal Stekel szerint az álomban etikusan értendő. A jobb oldali (jobbra kanyarodó) út mindig a jog, a bal oldali a bűn útját jelenti. így a bal oldal jelenthet homoszexualitást, incesztust, perverziót, a jobb oldal pedig házasságot, prostituálttal való érintkezést; az értékrend mindenkor az álmodó egyéni erkölcsi állapotától függ’ (Stekel, 1909, 466 skk.)” (Freud, 252.) Noha a nyelv is igazolni látszik ezt az elképzelést, hiszen a magyarban is összehangzik a jobb és a jobb, a németben a Recht (jog) és a rechts (jobboldalt), az angolban a right és a right, Stekel mintha kicsit megengedőbb lenne. Amikor egyazon oldalhoz sorolja a házasságot és a prostituálttal való érintkezést, hozzáfűzi: „az értékrend mindenkor az álmodó egyéni erkölcsi állapotától függ”. Másutt Freud Hanns Sachsot idézi, aki szintén Stekelre alapozza kijelentését, miszerint „a bal oldal az álomban a tilalmat, a helytelent, a bűnt jelenti” (Freud, 268.) Érdekes, hogy sem Stekel, sem Freud, sem Sachs nem veti föl azt az evidenciát, amit pedig Freud a megfordítás jelensége kapcsán leír. Ez pedig Komoróczy Géza megfogalmazásában az, hogy az álom „A fordított (inversus) világ; de a szó szerinti értelmében ennek a kifejezésnek: ami itt igen, az ott nem, ami itt bent, az ott kint, ami itt jobb, az ott bal, ami itt csók, az ott pofon stb.” (Komoróczy, 67.)

Jung azt írja valahol az álomról, hogy az egy olyan színház, amelyben minden, a szereplők, a szerző, a rendező, a nézők, a kellékek és a díszletek - az álmodó maga.

42