Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 16.)

„Ellenben ez a gyapjas! - szúrtam szemsugaramra a sofőrt. - Ez vihette. És vitte is, Ka volt még benne valami!”

Ha viszont üres volt, mért vitte volna el?

De ha csakugyan üres volt, akkor nagyon berúghattam.

Ez persze megtörtént volna fél üveg után is. Ezen a bázison, az öntudatlanságig részeg állapotomon alapszik minden további rejtély, feltevés, aminek a tisztázásával egész Bulgária rendőrsége foglalkozik, ahogy a tolmácsnő sápítozásából kivehettem.

Mire gyanakszanak?

Ingert éreztem, hogy a tolmácsnőhöz forduljak, és megfaggassam a történtekről, hiszen ő talán sokkal többet tud, mint amit belőlem akar kiszedni.

Lehet, hogy mozdultam, fészkelődtem, vagy megérezte, hogy rá bámulok, mert lehunyt szemmel, csak úgy „aludtából” kiszólt az ébrenlétbe, mintha részese lenne egy folyamatban lévő beszélgetésnek:- Tusculánum! így hívják. Cicerónak is volt egy ilyen palotácskája a Róma melletti Tusculumban. Onnan kapták elnevezésüket a hasonló épületek. Ma Frascati az olasz város neve.

Lehunyta a szemét, mintha továbbra is aludni szándékozott volna, de ebben több dolog akadályozta egyszerre.

Elsuhant az ablak mellett a Kolarovgrád feliratú tábla s én azonnal rágörnyedtem a papíromra, hogy leírjam a többi alá.

Ugyanebben a pillanatban megszólalt a sofőr. Egyértelműen a tolmácsnőnek címezte szavait. Trükkösen csinálta, mert nem nézett hátra, nehogy én akadályozzam tilalmi jelzésekkel a tolmácsnő megszólítását, és azt sem akarta, hogy látnia kelljen az alvót, mert akkor önmaga kényszerülne, hogy elálljon ébresztési szándékától. Az utat nézte, ahogy kellett és belekiáltott a levegőbe, amitől a tolmácsnő felriadt, majd oda-vissza pergő beszélgetést folytattak.

Azt vitatták, hogy szállodába, vagy kórházba menjünk-e először? A tolmácsnő a kórházra szavazott.

91.

Az orvosi ellenőrző vizsgálat, meg az újrakötözés után derűsen hagytuk el a kórházat. Csupa jót nyilatkoztak állapotomról, és nagy csomó gyógyszert adtak. Gyors gyógyulást ígértek.- Nadragulya kell magának, nem az, amit ezek adnak - csicsergett a tolmácsnő, amikor a szállodához igyekeztünk az autóval. - Majd én szerzek nadragulyát. Azokat a pirulákat meg dobja el! Maga viszont álljon elő végre az igazsággal. Mi történt magával pénteken éjjel?- Egy kicsit mindig arról álmodunk - mondtam nagyra növekedett, de mégis inkább csak hitványkának mondható szakállamat vakargatva, - ami napközben történik velünk. Ezért pénteken éjjel azt álmodtam, hogy a tiszti klub számára készített előadásom bizonyos részleteit budapesti barátaim bevonásával gondolom tovább. Találkoztunk a szokott helyen és ittunk némi itókát. Leoltottam a villanyt, neszt hal27