Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 8. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 16.)
Mindkettőt a debreceni népi kollégiumban tanultam, erdélyi magyar fiúktól. Többnyire kolozsvári középiskolákban járták az első éveket, de a háború vége felé, pláne, miután „kilépett” Románia, és gyanítani lehetett, hogy Kolozsvár ismét Románia része lesz, átszivárogtak Magyarországra és bizonyos csoportjuk megtelepedett például a debreceni Csokonai Népi Kollégiumban. Tíz-tizenkét fiú volt a mag, és a kollégium belső szabálya szerint ők is „szövetkezetbe” tömörültek, azaz, egy közös szobában laktak és Gróza Péter akkori román miniszterelnökről nevezték el a szövetkezetüket. Amikor én is a kollégiumba kerültem, hálóhely hiányában a „grózások” szobájába tettek, ahol szalmazsákon aludtam a padlón, amíg vaságyhoz nem jutottam én is. Maradtam azonban későbben is a grózások között és nagyon összebarátkoztam velük. Vonzódásom egyik öntudatlan oka lehetett, hogy ezek az erdélyi fiúk minden tekintetben különbek voltak az átlagnál. A romániai középiskolákban divat volt a francia nyelv tanulása, természetesen tudtak románul s ennyi plusz már okot adott arra, hogy vonzódjak hozzájuk, mint mindenkihez, akiről megéreztem, hogy valamiben több nálam és tanulhatok tőle. Már abban a középiskolás korszakomban eléggé felvilágosulttá tettek olvasmányaim, a Dorogi tanító úr táraságában végzett parasztpárti politizálás, a háborút követő évek pesti csavargásai során szerzett tapasztalatok és ismeretek. Világos fejű voltam például azt illetően, hogy elutasítsak szélsőséges megfontolásokat. így percig sem gondoltam arra, hogy az Erdélyből való fiúk azért emelkednek ki fejjel az átlagból, mert erdélyiek. Nem családfájuknak volt eleve előnyt biztosító szerepe, hanem annak, hogy elvándorlásukhoz, megtelepedésükhöz a mindenkori pionírok vállalkozó kedve, bátorsága, elszántsága és ügyessége, okossága kellett. Mindenki őhozzá- juk hasonló, aki sorsa ellenében próbál sikerrel küzdeni. Minden bizonnyal otthoni környezetükben is kiemelkedők voltak, vagy lettek volna. Szóval tőlük tanultam egyebek mellett a Marseillaise francia változatát, meg a fasiszta szellemiségű vasgárdista indulót, román nyelven. Ezt ők valószínűleg játékos gúnyolódásból harsogták időnként abban a nyelvi közegben, ahol senki sem értette s én például máig nem ismerem a szöveg magyar fordítását. Az üteme pattogós, mint indulóhoz illik, és tetszett bolgár barátaimnak. Ennek a felidézése hívta elő a másik jó érzésemet, ami annak emlékére ébredt, hogy a balesetes éjszakán segítségemre voltak a fiúk a bajban. Hirtelen azonban szúrás keletkezett a bal halántékomban, mert eszembe villant a tolmácsnő állítása, amely szerint poháron kívül semmi sem volt az asztalon, amikor Penkó és Nikifor, meg a portás behatoltak a szobámba. Hát a konyakos üveg? Lehet, hogy Torna Ádám vitte magával? Nem lehet, mert Ádám és baráti körünk többi tagja csak az én képzeletemben jelent meg, és nem a valóságban. A valóságban a portás volt ott, aki sokat kockáztatott volna, ha bármit is ellop a szobából. A jegyzetelős fiatalember személyiségétől szintén távoli effélének már a gondolata is. 26
