Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 8. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 16.)
gondolkodásba. Ezeket az értékeket jelenleg csak a politikusok és a színészek határozzák meg. El kell venni tőlük ezt a kiváltságot! A rám hengeredé nyomás alatt kitisztult belőlem a marxista szellemiség vörhenyes nyavalyája, ahogyan Torna fogalmazta a folyamatot. Én is felmarkoltam egy csomót a cédulákból, jól összenyomkodtam, azután, mint a vetőmagot szokás, széles mozdulattal szétszórtam. Ordítottam is hozzá egyet, mint a súlylökők, miután eldobták a vasgolyót.- Makulatúra lett a kutyulmányból! - kiáltotta mozdulatom jóváhagyását jelezve Ohati Nagy László! - Ne búsulj! - mondta aztán vígasztalban. - A hinduk szerint a munka igazi jutalma, hogy elvégeztük. Elvégezted. Pénzednél vagy. Sokszor hallottam én már művelt barátaimtól a skizofréniáról, magyarul mondva, tudathasadásról, de mindig bírálóan, gunyorosan, mérgesen szólva mindazokról, akikkel összefüggésbe hozták a jelenséget. Nem vagyok szakértő a mizéria megítélésében, azt azonban tudom, hogy létezik olyan változata, amit betegségként kezel az orvostudomány. Már pedig beteg embert nem illik, nem szokás gúnyolni, vagy elítélni, hanem gyógyítani, de legalább vele való együttérzést nyilvánítani. Ha tehát az én értelmes, erkölcsös, művelt barátaim dühösen szólnak valakiről, vagy valamiről, ami szerintük „skizoid”, akkor jogosnak vélt haragjukat nyilvánítják buta, bosszantó, kellemetlen személyek és jelenségek ellen. Néztem az autó ablakán át a tájat, és ismét átmentem egy másik tudatba, amennyiben azt képzeltem, hogy megint Göböljáráson vagyok. 89. Az állomástól dr. Nagypál László ügyvéd és földbirtokos kiskunhalasi házához mentünk, éspedig hin tóval! Ezzel jöttek elém anyámék az állomásra. Előbb nem akartam elhinni, hogy azzal utazunk majd a tanyára, csak amikor anyám beült a hátsó ülésre és helyet mutatott maga mellett, akkor másztam be én is. A sovány ember a bakra ült, a hajtószárat feszesen markoló, öreg kocsis mellé és jó hangosan azt mondta neki:- Indulhatunk, Lajos bácsi. Nagy kőépület előtt álltunk meg, valahol a város belsejében és csak anyám férje ment be, hogy időszerű tennivalókról tárgyaljon az ügyvéd úrral. Komoly arccal közlekedett. Magához szorított anyám és megcsókolt. Biztatónak éreztem nyaralásom kezdetét. Anyámon is azt láttam, hogy élete boldog perceinek egyikét éli. A városból kiérve a táj tanulmányozásába foglaltam magam. Mindent jól megnéztem, mindenen csodálkoztam. Részben érthető volt ámuldozásom, hiszen az itt- ott látható homokdűnék teljesen más világot mutattak, mint az otthoni szikvilág látványa volt. Szándékosság is lapult a táj iránti érdeklődésemben. Arra is szolgált, hogy látszólag lefoglaljam magam, és ne kelljen anyámmal társalogni. Rövid szavakban, olykor csak hümmögésekben, bólogatásokban adtam válaszokat kérdéseire. 20
