Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 16.)

Az a zseniális ötletem támadt, hogy én is jegyzetelek, miként az elöl ülő koma, és akkor nem zavar majd magányomban senki.

Fel is írtam egyik cetlire, hogy Növi Pazar, mert az autóból kitekintve éppen ezt az útjelző táblát láttam. Ügy terveztem, hogy egyéb fontosságok híján egyelőre sorra másolom ezeket a településneveket és ez által konkrétabbá tehetem bulgáriai utazásomról szóló, otthoni beszámolómat.

Valójában azonban kevéssé érdekelt ez a közeljövő. Adott pillanatban sokkal inkább vonzott, hogy elmerülhessek abba a régmúltba, amit az imént látott palotácska idézett meg.

88.

Az ezerkilencszáznegyvenes évek elején bejelentette anyám, hogy másodszor is férjhez megy.

Sugárzott az örömtől, amikor ezt a püspökladányi rokonságnak hírül adta, de a rokonság nem lelkesedett a hírtől.

Ferenc bátyám például sötéten megjegyezte:- Elég lenne már. Átlagban kétévenként új vőlegény, vagy még csak reménybeli állapot. Némelyiket ide is hozza, etetik-itatják őket apámék, aztán eltűnnek a pasasok.

Megsértődött anyám. A legújabb vőlegényt nem is hozta haza. Meg is mondta, hogy félti attól a családi környezettől, amit Ferenc bátyám sültparaszti modora ural.

Pesten házasodtak össze és csak utólag közölte otthon, hogy megtörtént végre, amire mindig is vágyott! Most már igazán révbe ért!

Fdirdette ezt családon belül és kívül mindazoknak, akik iránt bizalmat és barátságot érzett, s akik részéről jóindulatot remélhetett.

Valódi úriembernek írta le az új férjet, aki érettségizett, mi több, agrárdiplomája van, vagy ehhez hasonló. Mindenesetre a Bácskában lévő Obecsén gazdatiszt volt egy birtokon, azt megelőzően, hogy 1941 áprilisában felszabadították a magyar csapatok a várost a huszonegy éves szerb megszállás alól, és így ismét Magyarországhoz tartozhatott. Ezt követően Pestre költözött az agrárember, és jó kapcsolatai révén a Pénzverdében helyezkedett el, aminek az is előnye volt, hogy onnan nem vitték a frontra.

Anyám személyi helyzete az által is nagyot javult, hogy már nem cselédkedett, hanem a Fasor Szanatóriumban lett ápolónő, és egyszer Bajor Gizi színésznőnek is adott fel teát.

Akiket jóhiszeműen tájékoztatott anyám, azok nem mindegyike volt méltó a bizalomra. Ágnes néném például visszahallotta, hogy adhatott ugyan teát anyám Bajor Gizinek, de nem ápolónői, hanem csak takarítónői minőségében.

Aztán jött a hír, hogy végre saját szakmájában, gazdatisztként kapott munkakört anyám új férje.

Következő esztendőben - az 1943-asban - pedig izgatott levelezés kezdődött anyám és közöttem azzal a céllal, hogy kijelöljük azt a két-három hetet, amit Kiskun16