Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 16.)

halas határában, Göböljáráson tölthetek azon a birtokon, ahol gazdatiszt lett az új apám.

Voltaképpen csak énnekem jelentett feladatot az alkalmas idő megtalálása, mert azt írta anyám, hogy nekik mindegy. Tisztességesen megállapodtam nagyapámékkal, hogy ne a legnagyobb nyári dologidőben menjek, valamint alkalmazkodnom kellett a debreceni úszóverseny időpontjához.

Öröm és aggodalom vibrált nyaralásom terve körül. Mindenekelőtt Ágnes néném súgta többször is, hogy nagyon vigyázzak magamra. Feltevésem szerint féltett anyámtól és bennem is felmerült, hogy tudok-e én hetekig vele lakni ?

A születésemet követő fél esztendőt vele töltöttem, de arról nincsen emlékem. Négy-, vagy ötéves koromban Szolnokon töltöttem vele és Csák nevű, engem adoptáló első férjével két hónapot, de arra jobb, nem emlékezni. Együtt laktunk tizenegy éves koromban egy szemeszternyi ideig Pesten, amikor az első polgári iskolai osztályt jártam, de hát az meg rendhagyó, hősies idő volt, ami annak a jegyében telt, hogy ki kell bírni! Anyám adta ki ezt a jelszót és tartotta is magát hozzá. Kitartása ellenére végletesen megromlott a kapcsolat közte és az őt háztartási alkalmazottként munkáltató ura között, ezért első polgárista tanévem végén vissza kellett költöznöm Püspökladányba.

Nagyapámékkal együtt szomorkodtam sorsom, főképpen továbbtanulásom kétséges alakulásán, de magamban azt gondoltam, jobb is, hogy nem kell tovább együtt laknom anyámmal.

„Most azonban merőben más a helyzet!” - bátorítottam magamat. - „Csak nyaralni pár hetet egy olyan helyen, ahová szinte könyörögve hívnak és ahol még nem jártam azelőtt? Ez így egészen más!”

Működésbe lépett a kamaszkori kalandvágy is.

Dorogi tanító úrnál megnéztem egy térképen, hogy Kiskunhalason átmegy a Bu- dapest-Szabadka-Belgrád vasútvonal, tehát Kiskunhalas fontos hely lehet. A tanító úr megemlítette, hogy a monda szerint ott verte szét Kinizsi Pál a legendás, de akkorra már szétzüllött Fekete Sereget, 1492-ben. Egy 1753-as dátum szerint ott égették az utolsó boszorkányt.

Földrajzi érdekessége, hogy a Duna-Tisza közti homokhátság legmagasabb része.

Levelei egyikében írta anyám, hogy a Göböljáráson lévő hatszáz holdas birtok tulajdonosa dr. Nagypál László kiskunhalasi ügyvéd, egyházi jogtanácsos, akinek a fia operaénekes a budapesti Operaházban. Az ügyvéd úr Kiskunhalason él, és csak néha látogat a birtokra. „Apukád egyedül irányítja a nagyszámú cselédséget.”

A tájékoztatásnak ezt a részét senkinek nem mutattam, Ágnes előtt is elhallgattam és többször visszatértem a mondathoz, hogy megfelelően tudjam értelmezni.

Püspökladányból indulva, szolnoki átszállással jutottam el Kiskunhalasra.

Az állomás peronján anyám várt és nagyon örültünk egymásnak. Harmincas évei közepén járt, de fiatalosan szépnek láttam. Tetszett a ruhája is, ő pedig engem dicsért, amiért az általa küldött pulóverben és ugyancsak tőle származó, rövid szárú, tiroli nadrágban voltam.

17