Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 16.)

rangot kapott érdeklődésemben a szerzetesek borospincéje, noha megannyi egyéb érdekesség kínálta magát. Második ujjával jelezte a Szlivenben történteket. Ott is olyan eszméletlenre ittam magam, akárcsak a minap Burgaszban, mutatta harmadik ujját.- Hol vannak tehát azok a cetlik? - folytatta a faggatózást.- Az asztalon hagytam - ismételtem a tagadásban lévő gyanúsított konok módján.

Majdnem sírni látszott, amikor megint előre biccentett, a fiúk irányába:- Ezek nem hazudnak. Nem érdekük. És jó megfigyelők. Azt mondják, hogy miután behatoltak a maga szobájába és meglátták magát véres fejjel az asztal alatt fekve és nem reagált ébresztési kísérletükre, azonnal mentőt hívtak. A mentők mega rendőrséget hívták és együttes megállapításuk volt, hogy maga balesetet szenvedett, de az is felmerült, hogy idegenkezűségtől sérült. Sok órán át fekhetett ilyen állapotában, mert a vérzés régen elállt és a kifolyt vér meg is száradt. A padlón és az asztal egyik lábán találtak vérnyomokat. Azért vagyok ennyire naturális és kriminálisán szakszerű, mert nekem is így adták elő a kriminalisták, akik nagyon kíváncsi természetűek. Sok mindent szeretnének tudni. - Sóhajtott, majd nagyon gyorsan olyan változáson ment át, mintha belül összeomlott volna. Ezt az összeroppanást az is jelezte, hogy kicsiny teste még kisebbre zsugorodott, szinte eltűnt a buggyos pilótaöltözékben. Zsebkendőt nyomott szemeire, egészen a térdei fölé görnyedt, és gáttalanul felzokogott. - Az egész ügy nem érne két szót, ha nem keverednek bele az állami szervek! Accidents may happen to anyone! Mindenkit érhet baleset. A maga balesete elég baj lenne magának, de ha már az állami szervek is gondjuknak tekintik, nem távolodnak el az ügytől, amíg fel nem derítik. Nekem elhiheti. Izgalmas számukra az ügy, mert maga külföldi, méghozzá magyar. Nagy figyelmet érdemlő tényező mostanában. The stron- gist wins! Az erősebb győz. És ezt ők bizonyítva akarják látni. Ezért lenne jó, ha segítene nekem, hogy lerázzuk őket, mert buzgalmukban növelik a bajt. We are rowing in the same ship! Egy hajóban evezünk. Kérem!

Zökkentünk egyet, megszólalt az autó dudája, majd elindultunk, de ismét megálltunk és újra nyomta a sofőr a kürtöt. Dühödten magyarázott a mellette ülő fiatalembernek, aki ajtót nyitott, kilépett és ő is kiabálni kezdett a kinti világnak.

Általános izgalmat váltott ki a jelenet.

Mintha a fellegek mesebeli táncosnője csippentené, lebbentené maga körül a hullámzó -vonagló, fátyolködből font köntösét, egy pillanatra kitisztult a táj és láthatóvá lett egy embercsoport az úton, nem messze előttünk. Oten-hatan lehettek, valamilyen szerszámokkal. Már kerestem volna a fényképezőgépet, mert azt reméltem, ezúttal is országút építő brigádra bukkantunk és gyarapíthatom a velük folytatott beszélgetéssel, meg a róluk gyártott fotókkal az otthonra szóló, külföldi beszámolómat.

Amikorra azonban megtaláltam a gépet, visszaült Penko - vagy Nikifor, ez még nem volt világos számomra - az autóba s elindultunk. Lépésben haladtunk, mert nagyon elromlott és el is keskenyedett az út. Éppen csak elfértünk egy igencsak rozogának tetsző, fahasábokkal derékig megrakott, hegyi szekér mellett. Egyetlen,

10