Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - Tóth Erzsébet: Lakitelek
úgy emlékszem nyár volt vagy tavasz mert egyszál tarka ruhában mentem Kiss Irén azt mondta nagyon szép a hajam festem-e bevallottam hogy festem nem baj nem látszik mondta Irén hihetőnek tűnt megjött Illyés is beteg volt sokan kísérték mint a nagy öreget illik Csoóri azt mondta hadd mutassak be egy tehetséges költőt kezet fogtunk majd küldjem el a könyvemet Csordás egy Trabantban ült mint később kiderült akkor már figyelt engem de én akkor még másra figyeltem megkérdeztem Szervátiusz Tibort elférek-e a kocsijában hazafelé persze csak Illyéséket és Csoórit kell hazavinnie beültem mellé a Volgába hátul az Illyés házaspár és Csoóri Illyés próbált volna beszélgetni velem de nem sikerült Tibor meg csak vezetett így a beszélgetés Csoórira maradt Flóra néni közben elaludt így mentünk Lakitelektől a Margit-híd pesti hídfőjéig és választottam magamnak csillagot és kiszálltam és elindultam hazafelé arra gondoltam vagy költő leszek vagy semmi és hogy nem szabad ennyire szerelmesnek lenni hogy még szólni se tudjak muszáj lenne társalogni az emberekkel később Lezsák meghívott az iskolába Utassyval verseket olvastunk a gyerekeknek hatalmas virágcsokrokat kaptunk el is hervadtak hazáig a buszon mit gondolok akkori hozzászólásomról akkoriban még hozzászóltam egy év múlva jött egy levél Illyéstől csak most tudtam elolvasni szép költeményeit további jó munkát kívánok 99
