Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Szép a halál?
5 Lyotard, Jean-Francois: A fenséges és az avantgárd. Fordította Széchenyi Ágnes. In: Enigma 1995. 2. sz. 49-61. 6 Umberto Eco: A szépség története, Európa, 2005, A rútság története, Európa, 2007. A fenséges iránti (poszt)modern érdeklődésről lásd Radnóti Sándor bevezetőjét, a Műút fenségesről szóló blokkjában: „Amikor a művészek nem tudnak vagy nem akarnak a szépség szerint alkotni, amikor olyan tapasztalatokkal szembesülnek, amelyekkel szemben kicsinynek érzik magukat, mindig újra visszatér a fenséges fogalma, hogy magyarázatot adjon az immár nem szép művészetek’ lehetőségére.” http: // www.muut.hu/korabbilapszamok/011/011.pdf 7 „Az egyetlen mód arra, hogy érzelmeket fejezzünk ki a művészet formájában az, hogy találunk egy „objektív korrelatív”-ot, más szóval tárgyak olyan halmazát, egy olyan helyzetet, események olyan sorát, mely ennek a bizonyos érzelemnek a formulája lesz; úgyhogy amikor a külsődleges tények, melyeknek érzéki tapasztalatban kell végződniük, adottak, az érzelem azonnal felébred.” T.S. Eliot: Hamlet and his problems, http://www.bartleby.com/20Q/sw9.html letöltve 2011 november 18. 8 Csetri Lajos beszél „egy jellegzetesen rokokó-szentimentális Árkádia eszményről”, melyben „Salomon Gessner korai hatását” ismeri fel. Berzsenyi poétikájának néhány kérdéséről, in: Csetri Lajos: Amathus, Válogatott tanulmányok, szerk. Szajbély Mihály és Zentai Mária, I. kötet, 179-189,183- 184. Az Árkádia motívumhoz alább még visszatérünk. 9 David Hume: A tragédiáról, in. Uő.: David Hume összes esszéi L, ford. Takács Péter, Bp., Atlantisz, 1992, 213-221., 216. 10 „az elégiának is két osztálya van. A természet és az eszmény vagy szomorúság tárgya, ha amazt mint elveszettet, emezt mint el nem értet ábrázolják, vagy pedig öröm tárgya mindkettő, amennyiben valóságosként jelenítik meg őket. Az első adja a szűkebb értelemben vett elégiát, a második a legtágabb értelemben vett idillt” A naiv és a szentimentális költészetről, in: Friedrich Schiller: Művészet- és történelemfilozófiai írások, ford. Mesterházi Miklós és Papp Zoltán, Atlantisz, 2005, 263-351., 296. 11 Henry Home, Lord Kames: Elements of criticism, edited and with an Introduction by Peter Jones (Indianapolis: Liberty Fund, 2005). 2 vols., vol L, Chapter ii, part 1, section 7, „Emotions Caused by Fiction“. 12 Erről szól például Goethe kritikája Diderot festészetelméletével kapcsolatban - hogy a művésznek a természetet meghatározó véletlenszerűt kiküszöbölve a potenciálisan tökéleteset kell ábrázolnia. Johann Wolfgang von Goethe: Diderot kísérlete a festészetről, in: Goethe: Antik és modern, Antológia a művészetekről, szerk. Pók Lajos, Gondolat kiadó, 1981, 237-254. 13 Hogy a művészi alkotás által kiváltott - akár elementáris - hatás is mennyire képes megváltoztatni a befogadó jellemét, erkölcsi énjét, arról persze már e korban is megoszlanak a vélemények. Lord Kames nagy kortársa, Rousseau például erős kétségeit fejezte ki, hogy a színház - amely pedig Kames szerint a legerőteljesebb hatást tudja kiváltani - képes lenne a befogadók erkölcseit javítani. Lásd Levél D’Alembertnek (1758) című írását. Lessing és Schiller azonban továbbra is kitartott a színház mint morális intézmény elképzelése mellett. 14 Anthony Blunt: The Heroic and the Ideal Landscape in the Work of Nicolas Poussin, Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, Vol. 7, (1944 ), pp. 154-168. 15 Lásd: Cicero: Az öregségről 16 A kérdésről: Robert Baldwin: Poussin’s Late Stoic Landscapes, elérhető a következő linken keresztül: http://www.socialhistoryofart.com/essavsbvperiod.htm , letöltve 2011 november 18. 43
