Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - Sándor Imre Márk: "...valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni"

De ezek közül a hiányok közül csak a vegetatív formában jelentkező éhség csilla­pítható. Ehhez az ételt elsősorban az iskola adja, mégis marad egy kis szabadság ennek megevésében. Nem kell mindent megenni. „Senki sem törődött vele, ha otthagytuk az ételt; emiatt még Schulze sem gyötört bennünket, [...]”37 és az étteremben egy ki­csit nagyobb a szabadság, mint az iskola többi terében. Lehet mocorogni, másik asz­taltól vizet kérni, akár a puha szalvétakarikát karcolgatni.38 (Ehhez hasonló szabadsággal csak az árnyékszéken találkozhatunk - azon a helyen, amelynek szintén köze van táplálkozáshoz.) Az étel interiorizációjának módja is a belső szabadság kivívását tükrözi. A leg­gyakrabban megjelenő étel, vagyis a kenyér elfogyasztására Ottlik szinte mindig a rágni igét használja. így az enni igével ellentétben megjelenik az evés aktusában a küzdelem. A kenyér rágásában benne van az a viaskodás, amit néha szó szerint is, szinte minden nap meg kell tennie a növendékeknek az iskola világában való „életben maradás” érdekében. Az éhség mellett az ízekre való referálás az, ami megpróbálja elmondani az el- mondhatatlant. így lehetséges az, hogy a jó érzés olyan Bébé számára, mint az éhség csillapítása, „mint egy negyed, vagy legalábbis egy jó harapásnyi zsíros kenyér”39 A megváltozott szociális viszonyokból eredő helyzetet sem tudja jobban kifejezni más, mint egy íz: „[...] a régi keserűség éles, tiszta íze.40 A Merényiék hatalmát közös erővel letörni akaró, ám társakat mégsem találó Bébét a sikertelenség után ismét ízzel és érzéssel azonosított lelki állapot fogta el: „[...] a gombócos ízetlenség, piszok undokság nem akart elmúlni a nyeldeklőmből.”41 A Haris köz hirtelen felbukkanó képéhez (vagy inkább érzetéhez?) kapcsolódó hangulatot sem tudja elmondani semmi, „[...] az egésznek az éghajlata, zenei hang­neme, légköre, a leve és a lényege - amire nincs szó, nincs még fogalom -, az meg­maradt.” És később Medve ,,[m]int a boldogságot, mint a mustot, érzi a torkán [,..]”42 Ottlik tehát a megmagyarázhatatlant egy másik nehezen elmondhatóval akarja megmagyarázni. Ehhez a legjobban dekódolható érzéseket az emésztés, a táplálkozás világából, vagyis a vegetatív létezés megmagyarázhatatlan világából keresi ki. Ez az eszköz is arra az időszakra és arra az életkorra hivatkozik, amikor ezek az érzések még másféle fontossággal bírnak, vagyis a mű legfontosabb idősíkjára, az alreáliskolai, kora kamaszkori évekre utal. A Bébé és Szeredy felnőttkorát bemutató szövegrészek­ben a táplálkozás más aspektusa kerül előtérbe. Izek és érzések kísérik végig az Iskolát, amelyek túl is lépnek tényleges jelentésükön és tömör metaforákká válnak, mint például a földöntúli szomjúság,43 az émelyítő rossz nyomás a gyomorszáj táján,44 vagy a torokba töltögetett megromlott, kihűlt húsleves.45 Amiben 1957-ben keresni lehet egy lehetséges választ, az nem más, mint ami ki­alakult és megmaradt a közös múltból. Az a megmagyarázhatatlan érzés, ami biztosan van az „[...] valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni. Pedignem erről volt szó eredetileg. Nemcsak kenyérről.”46 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom