Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - Szilárdi Béla: Amit megélt, azt teljességgel élte

ők nemcsak körülötte forgolódnak, de (néha) rajta is. Azt mondják róla, hogy a kiválasztott férfit képes elfogyasztani, végsőkig kifacsarni, majd szemrebbenés nélkül otthagyni. Ez csak úgy lehet - vélik sokan -, hogy rengeteg testi kapcsolata ellenére, a szerelmet soha senki iránt nem ismerte meg. Az éppen tíz éve magyarul is megjelent „Lou Andreas Salomé. Egy rendkívüli asszony élete” kötetet, én már korábban németül olvastam, és már akkor érdeklődve figyeltem az utána megjelenő, számomra meglepő pro és kontra recenziók sorát. Ha már egyszer „rendkívüli asszony”, akkor „hullottak körülötte a férfiak, mint a legyek”, vagy, „legalább fél tucat férfi lett öngyilkos miatta! ” Hűha! „Korának legnagyobb szellemeit csábította.” Nem folytatom. De, mivel még ismerőseim közül is többen kérdezték: „miféle nő az, aki évtizedeken át, ugyan férjével együtt él, de ezt mindenféle szexuális kapcsolat nélkül teszi?” Vagy: „ez a végtelenül önző, a szabályokkal mit sem törődő írónő életébe miért nem fért bele egy gyerek?” Kérdés, kérdés hátán. Persze, egy s más bennem is megfogalmazódott. Hogyan válhat valaki az erotika ikonjává, amikor harmincéves koráig szűz marad? Apáca volt talán, vagy inkább szűzkurva ? Igaz lenne, hogy valami hormonális gubanctól lett (ha egyáltalán), and- rogén lánnyá? A szerelmeivel aszkéta, akit aktus közben is csak a szellem szárnyalása érdekli ? Valamiféle önsanyargatásban, vagy másokon gyakorolt lelki terrorban nyer csak kielégülést? Nehéz kérdések, amelyekre ő maga sosem próbált, vagy akart volna választ adni. Egyáltalán, mindenféle magyarázattal adós maradt.

Éppen 151 évvel ezelőtt, 1861. február 12-én született Louise Salomé Szentpéterváron. A korabeli fényképeket nézve apja Gustav von Salomé inkább egy nagyapa korú, idős, ráncos ember benyomását kelti, pedig a lánya születésekor „csak” ötvenhét éves volt. Ősei - provanszál eredetű nemesi család -, még a XVI. század végén, üldözött hugenottaként Dél-Franciaországból vándorolt ki, előbb Németországba, majd Oroszországba. Gustav szülei 1810-ben telepedtek le Szentpéterváron. Az akkor hatéves fiút, az elődök vallási szellemének megfelelően hugenottának nevelték. Érdemes megjegyezni, hogy a francia forradalomtól, őket protestánsoknak hívták, vagy gúnynévként reformátusoknak. Ok, saját magukat, inkább megreformáltaknak mondták. (A számtalan hugenotta bevándorló közül 1846-ban, ebben a városban születik egy későbbi legenda, aki majd Peter Carl Fabergé néven mítoszteremtő aranyművesként, világhírre tesz szert.)

Mindez azért érdekes, mert Gustav von Salomé, aki I. Sándor cár hadseregében (több kitüntetés után) tábornoki rangot szerzett, magától a cártól kapott megbízást egy protestáns közösség megalakítására. Ebben a gesztusban is láthatjuk, hogy a befogadó országnak, és így a cárnak is, fontos volt, hogy a bevándorlóknak, a szabad vallásgyakorláshoz való jogot biztosítsák. Magától értetődik, hogy az újszülött kislány Louise is, az említett vallási szellemben lesz neveltetve. Csakhogy, az érzékeny és rendkívül értelmes kamaszlány, egyéninek mondható véleményével, és a dogmák elleni lázongásával hívja fel később magára a család, és a hittant tanító lelkész figyelmét. Nem tudom, hogy Louise hány éves korától írt, beszélt németül, mert a családban hagyományosan, egymás közt franciául, németül beszéltek és csak a személyzettel oroszul. Most menjünk még vissza az újszülötthöz.

37