Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 15.)

Ö azonban egymásra ismerésünk pillanatában eltűnt a szemem elől s én is eljöttem az egyetemi kollégiumból, mielőtt Karácsony Sándor professzor odaérkezett volna.

Azután pedig tudatosan kerültem az Imivel való találkozást, mert furcsa aggodalmaim támadtak.

Először csak azon tűnődtem, hogy miképpen juthatott ő egyáltalán Dózsa György unokái közé ? Nyilván elhazudta önmagáról a hajdanvolt úri gúnya valóságát és félrevezette a felvételi bizottságot.

Futólag felmerült bennem, hogy nem lenne kötelességem leleplezni ?

Azonnal beleborzongtam a gondolatba és mentségeket kerestem Imi számára.

Lehetséges, hogy a háborút követő években rászorult a népi kollégiumi mozgalom által kínált anyagi segítségre. Nem tudni mi történt szüleivel és bátyjával.

Megvan a valószínűsége, hogy őt is Annuska néni, az én polgári iskolai magyar tanárom pártfogolta, akárcsak engem. O fedezte fel a lehetőséget és ő tanácsolta neki a kollégiumi jelentkezést, mint nekem is. Egy utcában laktak, régről ismerték egymást és Annuska néni bizonyosan tudta, hogy zseniális fiatalembert pártfogol.

Aki aztán eszével, tudásával meghódított minden illetékest a felvételi vizsgán. Tanulhasson tovább ez a csodalény az orvosi egyetemen, lehessen héthatárra szólóan híres agysebész, amiképpen tervezi.

Szinte magától értetődött, hogy egymásra talált Szűcs Jenő és Tomka Imre. Személyiségük és gyökereik révén összetartoztak.

Miután pedig megláttuk egymást Imivel, ő elmondhatja Szűcs Jenőnek, hogy az övével közös volt a gyerekkorunk, vagy hasonló.

Sem Tomka Imi, sem a többi úri gyerek nem tudta, mit csinálok én, ki vagyok, mi vagyok, amikor nem együtt vagyunk. Birtok Öcsi, meg Ötvös Öcsi tudhatott „másik” életemről valamit, de valószínűbb, hogy semmit, mert kívül esett gyermeki érdekelődésükön. A felnőtt urakat sem foglalkoztatta személyem, ha nem a látóterükben voltam.

így viszont felmerülhet az a kérdés, hogy én miképpen kerülhettem egyáltalán a népi kollégium világába?

Nem valószínű, hogy célul tűzi Szűcs Jenő ennek a kifürkészését, vagy akárcsak pillanatig is gondolna ellenem irányuló áskálódásra. Magasan fölötte állt véleményem szerint efféléknek. Sejtettem azonban, hogy bosszantja időnként az extázisba forduló, melldöngető lelkesedés, ami szerint mi Dózsa György unokái vagyunk, új világért harcoló, küzdelemre felkent daliák, akik felforgatjuk holnapra a világot, de főképpen elpusztítunk minden „pógárt”, papot, miközben elhanyagoljuk a fogmosást és gyakran piszkos a körmünk.

Sejtésem szerint valamilyen okból ellenszenvvel viseltetett irányomban. Hátha hirtelen mérgében egyszer kardja hegyére szúr és megkérdezi, milyen volt a püspökladányi strandfürdő zárt kerítésén belülről a kerítésen kívülre zárt Dózsa Györgyöt együtt látni összes körülötte sereglő unokájával?

Növekedett képzeletbeli rémületem, ami szerint bármit rám lehet fogni, ellenem lehet fordítani, csak elhatározás kell hozzá. Jóhiszeműek is elítélhetik azonban kol90